Puszta léteddel osztod meg világod,
s ez a két fél mindig egyesülni vágy,
úgy mint föld és ég, vízpart és tengerár,
így léteznek hát teremtett világok…
Az ürességet megosztó lét teremt,
létrehozva időt és távolságot,
s vágy illúzióját e határokon,
egyszerre vágyva halált és a létet.
Beláthatatlan messze el nem juthatsz,
S bármit be nem láthatsz bölcsesség híján,
nem élhetsz örökké, mert megosztó vagy.
Az életed nem más mint örök hiány,
csodálkozol, hogy part van még alattad,
s vágyod, mindegyre vágyod az indulást.
2 hozzászólás
Kedves András!
´Az életed nem más mint örök hiány´
hiehetetlenül jó gondolat!
Olyan értelemben,hogy mindig hiány<olunk
valamit!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen kedves Sailor!
Üdv András