egy koponya csöndes szegletébe bújva,
fiatal testemre a megadás fehér plédjét húzva
s mikor távoli szavad szól, ébredek;
ajkam friss félmosolyba gyűröm,
vesztett vonalba, mit egy ecset sem
fest meg
helyette kedves reggeleket fest,
ezer embert, s keresett tengert;
télikabátok megpuffadt sátrait,
s megannyi arcot ölelő kapucnit és sálait
ezer embert, és meg nem lelt tengert;
sok talpat, mely egy új reggel
pedálját hajtja; s innen oda jutnak,
onnan ide jönnek, megfordulnak,
és repülnek, repülnek
vonatokat lő ki sok pályaudvar,
sínpárok szaladnak előlük a távolba,
s buszok berregnek,
fémkorlátnak dől sok homlok és sok váll
illatokat kerget szét a szigorú szél,
kacagó gyermekként
búj meg az orrokban a kávé, s tea esszencia
új szimfóniák születnek,
minden hangjegy egy cipő halk koppanása;
mert mindenki megy, mert mindenki fut,
kötött kesztyűbe csomagolt kézzel
markolva ecsetet,
hogy megfessék napjuk’
s mint meg nem lelt tenger, hullámzanak, lebegnek,
szaladnak, reszketnek;
és szájukból lélekként gomolyog a pára
arcok mosolyát festik ők, ezer embert,
s egy elfeledett tengert,
honnan az én csónakom hiányzik csak,
hisz én vagyok a partra vetett
a földhöz ragadt, ki nem érinthet
se vizet, se eget
ki aszpikos reggeleket alszik át egy koponya
mozdulatlan szigetén megbújva
s ha álmomban távoli szirén szavad szól,
képzeletben ébredek
és felém futó hullám leszel
és feléd futó hullám leszek
2 hozzászólás
Nagyon jó!!! 🙂 Azt hiszem, így kell megírni egy modern szabadverset!!! Ott rejlik benne nyomokban a ritmus lényege (a gondolatritmus is) a költői képek… könnyedén rímel, nem erőltetett… jól illeszkedik a sorokhoz az a néhány ragrím is (ami ugye egy létező, és alkalmazható rímforma, amit egy jó vers mindenképpen "felvesz" 🙂 nekem is van ilyen rímem 🙂 ).
Örülök, hogy itt vagy… annál is inkább, mert két dolgot is felfedeztem az adatlapodon, ami közös bennünk 🙂 de azt, hogy mi az, majd egyszer elmondom 🙂 vagy leírom… 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Zoltán!
Mint látom, a szabadvers formát használod, amely – főleg kezdőknek – sokkal többet megenged, mint a kötött formák. A versed érdekes, tetszik nekem, hogy jó a stílusod, szép magyarsággal fogalmazol. Egyet azért megemlítek. Tudtommal – én ugyan érzésből alkalmaztam – a versnél is helyesebb mondatokban fogalmazni. Nálad – szerintem – csupán a nagy kezdőbetűk hiányoznak. Ez azonban alkotásod értékéből nem von le.
Üdvözöllek úgy is, mint újonnan belépőt a Napvilág közösségébe! Éezd magad jól közöttünk!
Szeretettel: Kata