A pillanatok múlttá szenderülnek,
öröm és bánat mind-mind elpihen,
termő gondolatok messzire szállnak,
ha az ember a percre nem figyel.
Létünk bástyáját támadja az idő,
és reményünk mint féktelen gyermek,
a veszélyekről sosem vesz tudomást,
szerencséje mellett gyakran elmegy.
Álmaink ágain hintázgat lelkünk,
ezerszín fényben látjuk a jövőt,
de ki a mában cselekedni nem mer,
letört gallyakból épít temetőt.
Ott lesz a fejfája mindegyik percnek,
ha életünk végén visszanézünk,
lesz millió ismeretlen katonánk,
s lesz néhány tetté vált ismerősünk.
A pillanatok múlttá szenderülnek,
meg nem markolhatjuk a tegnapot,
semmink sincs, mi utánunk fennmaradhat,
csak az, amit két kezünk alkotott.
8 hozzászólás
Szép elmélkedés, és valóban saját magunknak kell tenni , alkotni egyre inkább.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Jó kis elmélkedés.Jól végigvezetted. Lét és percek. Hatott rám a versed.
Megérte elolvasni.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted. Örülök, ha megérte. 🙂
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Jó kis elmélkedés. Két gondolatod nagyon megfogott:
"de ki a mában cselekedni nem mer,
letört gallyakból épít temetőt."
"semmink sincs, mi utánunk fennmaradhat,
csak az, amit két kezünk alkotott."
Nagyon igaz és bölcs sorokat írtál. Amit ma nem teszünk meg, annak bizony holnap sem tudjuk élvezni a gyümölcsét! Tetszett a versed!:)
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka4
Köszönöm szépen, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Ebben a versben megfogtad a megfoghatatlant, és megfogalmaztad a megfogalmazhatatlant.
Gratulálok!
Üdv.:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdvözlettel: Adrienn