a pillangó lány

voltál te, és voltam én,
az éj csillámos tetején;
hol puha takaróba zuhan a test,
és elernyed a összes érzelem;
mikor nem veszed komolyan,
mit jelent egy-egy kézmozdulat;
mint pillangót, simogatom bőröd,
– szárny-puha –
kiabál a szemed, te lennél a főnök;
és nem zavar a sorozat a mámorban,
mert fájok, az alkohol nem hat gyorsan;
csak könnyt nem hányok magamra,
mintha elvesztem volna a pesti utcákban;
mint benned, melletted,
mert akkor én voltam.