Hogy is gondoltam?
Hogy jutott eszembe?
Alig tudtalak, de
kiraktalak a lelkemen
kívülre.
Igaz, eltartott egy ideig.
S közben szenvedtem…
De nem fér a fejembe
benned
mit szerettem?
Milyen makacs rák
vagy Te?
Kis élősködő.
Más életerejét rágod.
Attól vagy Te – te?
Még zsörtölődöm, igen.
Főleg önnön butaságomon.
Néhány tavasz még
s, hogy ki vagy Te?
Majd magam sem tudom.
6 hozzászólás
Elgondolkodtató vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Beliliafesz
Annak ellenére, ahogy az Adatlapodon irod, hogy "nincs írói multod" mégis a versedben, azt hiszem pontossan, azt tudatod velünk amit akartál. Paulo Coelho idézetében igy irja le a lélek harcát:
"Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl."
Remélem nállad sikerül
üdv. Toni
Kedves Rozália
Már megérte, ha elgondolkodtál 🙂
Köszönöm.
Kedves Tomi
Tényleg nincsen írói múltam. Általában gyorsan írok és azt, ami éppen foglalkoztat.
Nem tudom nálam mennyire sikerül, igazából én sem akarom megállítani, aminek ki kell jönnie azt csak jöjjön.
Köszönöm, hogy olvastál.
Nagyon érthető és elgondolkodtadó amit leírtál. Igen, helyesen látod, hogy "aminek ki kell jönnie azt csak jöjjön", ami megkönnyíti az embert.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata
Örül, ha Te is így látod. Nekem megkönnyítette nagyon is. Úgyhogy már megérte.
Köszönöm.