Hajnal könnye dereng még a fákon,
felkelő Nap csillog a szemében,
és az éji csend pihen a tájon,
a vágyak súlya lapul szívében.
Szelíd szellő borzolja a haját,
lassan elillan minden szép álom,
harmatos pára mossa az arcát,
megpihen egy picit minden házon.
Mikor a délibáb táncát járja,
eltűnik csendben a meleg széllel,
majd ha az ég, kék szemét ki tárja,
újra eljön a keleti fénnyel.
4 hozzászólás
Nagyon szép képekkel hoztad ezt a reggelt. 🙂
Gratulálok!
pipacs 🙂
Tetszik, nagyon átjön a hangulata. Örömmel olvastalak.
Zsu 🙂
Gyönyörű szép vers!Az első versszak különösen tetszett!Jobb kedvem lett tőle.
Gratulálok!
dalmay
Kedves Szaty!
De szép ez a reggel! Akárcsak a mai! Az első versszak nagyon találó! Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi