A réten gólya jár,
milyen csodás madár!
A csőre tűzpiros,
egy békát fog ki most.
A gólya hosszút lép,
mesés, idilli kép…
A gólya nagy madár,
oly hosszú lábon jár.
A vízben gázoló,
békákra gyászt hozó.
Magasan fészkelő,
fiókát nevel ő…
A gólya messze száll,
ahol rá fészke vár.
S pár éhes gólyafi,
a békát szereti.
Ím párja is vele,
a fészke így tele…
A réten gólya jár,
mivel hogy itt a nyár.
Nagy útról tért haza,
várt rá az otthona.
Hazája ez a hely,
utódot itt nevel…!
4 hozzászólás
Szeretem a gólyákat! versedet olvasva szép emléket idézett amikor a vízparton kishalakkal etettem. fantasztikus élmény volt, ahogy a nagy csőrével kapkodta a halfalatokat! :-)))
Jó kis vers, jó neked mindenről szépen tudsz írni!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Én is szeretem a gólyákat. Ha látok egyet, vagy egy gólyafészket, olyan élmény nekem, mint gyerekkoromban.
Nem rég a réten láttunk meg egy gólyát vízközelben. Szép nagy madár volt. Nem félt tőlünk, csak elsétált arrébb.
Ő ihletett meg erre a versre. 🙂
Örülök, hogy a versem tetszett neked!
Alberth
Kedves Alberth!
Először úgy gondoltam ez a versed nem is igazán természet vers.
A gólya valaminek a szimbóluma.Most már tudom ez tényleg természet vers.
Szeretem a gólyákat ezért olvastam el a versed.
Üdv:Ági
Kedves Albert!
Nagyon jó a gólyaversed. Az idén elég korán jöttek, pedig még most sincs meleg.
Jó nekik, hogy télen meleg helyre mehetnek, s hazajőve – de nem mindig – megint szép nyári melegen élhetnek. Tetszik a gólyavers!
Szeretettel: Kata