˝Azt suttogják a homályos szavak,
Hogy létezik egy rettegett hely.
Ahol a szép érzelmek elhalnak.
Ahol ezer veszély szendereg.
Fák nyúlnak az éj sebes kezébe.
Halk morajnak visszhangja kísért.
Innen senki nem jutott ki élve.
Örülj, ha nem hallottad hírét!˝
…
2010
Fák: Kedves Vándor!
Hiába vagy te bátor!
Gyorsan fordulj vissza!
Ki erre jő, az út mérgét issza…
Itt csak kín vár és halál!
Vándor: Lelkem végre békére talál.
Mély ölű sír kell, hatalmas!
Nem, ily gyötrelemmel teli kas.
Hűs ködfátyol, mi körbevesz,
névtelen nyughelyem majdan ez lesz.
Fák: Nem kell nekünk már a sok tanmese!
Tudjuk mi szíved csücskének tange'se!
Ismerjük az egész világot, hisz öreg a tölgy…
Tudjuk sok az életben a völgy.
Bár az élet nem fenékig tejfel…
Soha ne add fel!
Vándor: Holt Ő! Mit ér az élet?
Nincs, oly mi engem éltet!
Holdfénylány szellemként száll,
ódon síron meg-megáll…
Fagyos szélben szakadt ruhája lebben,
Évek óta jár-kel ebben.
Látomás csak… feje bólint.
Tündér képe megint megint.
Ezért kell a halál ösvényére lépnem.
Nem tudnak megállítani! Nem!
Fák: Ha muszáj, hát menj…
Vándor:Megyek is, vár a menny.
Azóta is az erdőben bolyong.
Se élete, se halála.
Megviselt, gyűrt teste bőr és csont.
Zord útjában nincsen hála…
6 hozzászólás
Hmm kedves Pityú!
Jó kis párbeszéd! Tetszett a versed ritmusa, gördülékenysége. Bár egy kissé szomorkás hangvételű. Gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Üdv.Pityu
Tegnap este sűrű hideg köd volt és a magas fák között eszembe jutott egy vers. Nem tudtam, hogy ki írta, hogy mi volt a címe, nem is nagyon reménykedtem, hogy megtalálom, csak a vándor második megszólalására emlékeztem, ez volt az.
Köszönöm ,hogy olvastad!
Megint megleptél nem gondoltam ,hogy valakinek is eszébe jut bármely versem…
Megígérem a következő vidámabb lesz…
(Három honapja írok egy hosszabb versesmesét, most lett kész az első "fejezet")
Érdekes megoldás a párbeszédes forma az élet "mibenlétéről".
Szeretettel
Emese
Köszönöm ,hogy olvastad!
Szeretettel láttalak:Pityu:)