Minden virágnak van egy tündére,
illatfátyolban rejtezik képe,
lila ruhában egy szép hölgy lebben,
lépdel kis kellem-, s bájfellegekben.
Ímé a tündér, kié a rózsa,
illat a háza, s ő a lakója,
őt sosem látod, hiába nézed,
de minden szálban illatát érzed.
4 hozzászólás
Csodaszép háza van a rózsa tündérének, s a rózsának kedvel lakója van.
Versedben szép szavakkal, rímekkel emlékeztél meg róla.
Kellemes volt olvasni, most éjszakai csendben a Napvilágon.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Én már szívesen találkoznék eme "lakó" illatozó személyével. Felénk nincs nagy tél, de hát a rózsa-nyílás évszakát már most igen várom… 🙂
Szeretettel: alberth
Kedves Alberth! Bájos, kedves vers és számomra új gondolat a rózsa tündére. Nagyon tetszik. Szeretettel. Ilike
Köszönöm, kedves Ilike! Bátorkodtam ilyen új gondolati megközelítéssel előhozakodni. Egy versben az a lényeg, hogy fantázia legyen benne és költészet. 🙂 Ezt a verset most nem faragni próbáltam, hanem költeni. 🙂
Szeretettel: alberth