A boldog évek ó, be messze járnak,
a nagy szerelmek édes illata,
ha visszalengedezve szítja vágyad,
ma lélegezd be és ne űzd tova.
Ne hessegesd a régi szép időket,
karolj beléjük, éld remegve át
a Kurca-parti randevúk szelének
tavasz-kerengető fuvallatát.
Hiába, lelked ott maradt örökre,
miként a fűz, merengve lengedez,
a könnyedet ne bánd, ne is töröld le,
ha ócska lantod újra dalba kezd.
Ne fuss előle, mert az is te voltál,
mesékre szomjazó a sarki kútnál.
4 hozzászólás
Nagyon romantikus visszaemlékezés a múlt időkre. Gratulálok! santiago
Köszönöm, kedves santiago, néha rám jön… 🙂
Remek volt ismét, Imre. Nagyon jó volt olvasni :-).
aLéb
Örülök, hogy tetszett, kedves aLéb.
Barátsággal, Imre