Amikor
sírva teszel koszorút a keresztre
és gyújtasz gyertyát szeretted emlékére,
amikor
sírva mondod, hogy szerettelek
és mennyire hiányzol nekem,
amikor
könnyezve suttogod: -megbántottalak
és szívemből, nagyon sajnálom,
akkor
megérted végre, hogy életünk
sok történése, csupán egyszeri,
akkor
megtudod, hogy azt kell siratni,
amit már nem lehet újrakezdeni,
akkor
idővel megtanulod, majd lassan,
hogy a sír fölött már késő, hasztalan.
A sír fölött
By haver
8 hozzászólás
Kedves haver, nagyon igaz a mondanivaló, és most a forma is kitűnő hozzá.
tetszett! Hát igen az utolsó sor, mindent elmond. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Irén, éppen halottak napja közeleg, ez a minimum, amit tehetek.Köszönöm.
Kedves Panka!
Sajnos az ilyen tanulás nagyon fájdalmas és soha nem hagy nyugton a kérdés: -hogy lett volna, ha…
Versed nagy igazságot takar. Ezért fontos minden jót megtenni ameddig csak lehet. Mert utána…, esetleg késő, mint a versedben írtad.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Valéria, nekem az élet még esélyt sem adott arra, hogy édesanyámnak megköszönjek valamit is azért, hogy megadta nekem a lehetőséget erre az egyszeri és csodálatos, de ugyanakkor megismételhetetlen földi kalandra, mert könyörtelenül elvette őt tőlem, amikor még csak négy éves voltam.
Bocsánat az első kommentemben írtakért. Nem sértő ugyan de ha ennek tudatában írom amit most tudattál velem akkor másként fogalmazok. Nem tudom emlékszel-e bármire is Édesanyád valóságos lényéből. Én húsz éve veszitettem el Édesanyámat. Évente visszatérek egy levélben mit Neki írok. Itt az oldalon is van belőle írás. Próbáld meg Te is , írjál levelet Neki, talán segít ezt a nehéz sorsot hordozni. Mert bizony egy anya hiánya nehéz sors, még akkor is ha már nagymama korban van az ember. Én tudom.
Szeretettel üdv:hova
Igazán kedves vagy, de nem sértő amit írtál.Egyetlen emlékem maradt, amit az Anyám című versben örökítettem meg és ez a kép a temetőben, halottak napján, mindig megidéződik a krizantém szirommal az esti gyertyalobogásban.