Azt fütyüli a rigó,
az én kutyám sörivó.
Ha megyek a presszóba,
sosem hozza azt szóba!
Türelmesen vár engem,
amíg a szeszt nyeldeklem,
ajtó előtt nézeget,
aki kijön, én leszek?
Egyszer csak kitámolygok,
örvendez a bátor dog,
boldogan áll előttem,
egy korsó sört kap tőlem!
Azt csipogja a veréb,
Mért nem jövök ki elébb?
Ha néhány csepp megmarad,
meginná egy perc alatt!
Sajnos, ha az est leszáll,
aludni tér a madár,
s a maradék kinek jut?
Cirmosnak, ki odafut…
1 hozzászólás
Mi lett a vége eme versnek? Én elmondom, ahogy gondolom: Nem elég, hogy csak a gazda, de a kutyus is sörivó lett, hiszen kapott egy korsóval. Azonban pórul járt a veréb, neki egy csepp sem jutott, nem tetszett neki. Így telt el a nap, mire est leszállt, mielőtt aludni tért volna a madár, sajnos, nem neki jutott, hanem az ügyes cirmosnak, aki időben odafutott!
Ki hitte volna, hogy egy versbe szedve, milyen humoros vers lehetett belőle.
Tetszik a humoros versed: Kata