Hej, regö rejtem, hej, hej!
Találós kérdés a hely.
Hölgyeimésuraim,
enyhítsek a kínjain?
Van-e olyan csöndes gong,
amelyben a lét szorong,
hamis ez a kis dorong?
Hej, regö rejtem, rejtem!
Ha ide figyelsz, ejtem.
Hölgyeimésuraim,
akadjunk fel most a min?
Vagy lépjünk a nagy hegyre?
Arra bizony, az egyre,
egyenest a mennyekbe.
Hej, regö rejtem, hej, hej!
Fekete holló a jel,
fehér galamb, fényhozó,
forrás, patak és folyó.
Vörös sárkány éltető,
föld alapján égtető.
Csodaszarvas. Honemlő.
Hej, regö rejtem, rejtem!
Kinyilatkoztam, nyertem.
Hölgyeimésuraim,
Gyógyítónk végtagjain
a sebek begyógyultak,
mert szeretetből voltak.
A szavaim okkultak.
8 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Mosolyogva olvastam végig ezt a "regős éneket". Már a cím idevonzott (egy "k"-val). Ismerve témavilágodat, sejthető, mire számítson az olvasó, és nem is kellett csalódni. "A sebek szeretetből voltak."
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm szépen.
Üdvözletem!
Igazi efereszes!
Ha nem néztem volna ki irta,csak te lehettèl.
Szeretet micsoda erő rejlik egy szóban.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon érdekes regős versed, melyben még sz sem hiba, hogy a "Hölgyeimésuraim" mindenhol
egyetlenegy szóban van foglalva. Verseid mindig különlegesek. Mindig szeretettel olvasom:
Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm Neked, hogy mindig olvasol.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Ez az "okult-okkult" páros nagyon tetszik nekem, s mint általában, a gondolkodásod, a világod. Ez a versed is! 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
De jó hallani újra felőled, köszönöm Neked, hogy újra itt vagy.
🙂
Köszönöm azt is, hogy olvastál.
Szeretettel: Szabolcs