Kielemezlek, mint a mondatot,
hiszen alanyi jogom, hogy így tegyek.
Nézem, hogy járják táncukat konok-
szép homlokodon a gondolatjelek.
Akár az állítmány, ha kimarad,
vagy egy csonka, torz birtokos szerkezet,
az lennék nélküled – vagy mint szavak,
ha rájuk hullnak zárójel-ketrecek.
S te sem lehetsz, csak hiányos, árva,
esetlen félmondat, hogyha nem vagyok.
Ez a szerelem grammatikája –
magában a legszebb szó is csak dadog.
12 hozzászólás
Milyen igaz… 🙂
Örülök, hogy egyetértünk 🙂
Mikor csak a címet olvastam az ajánlásodban, azt gondoltam: “Na ezt meg hogyan lehet egybe olvasztani verssé?” Eszméletlenül sikerült. Az utolsó sorba pedig beleborzongtam. Ettől klasz a vers, egy szsor megnyitja a továbbgondolás végtelenjét.
Köszönöm, kedves Helen, nagyon örültem a véleményednek 🙂 Neti
Hatásos és szép! Ezt csak igazi költő írhatta, akinek szavai a szokásokkal ellentétben százszoros jelentéssel is tökéletesen érthetők, sőt láthatók, Érdekes amint a száraz nyelvtani kifejezéseket is képes vagy életre kelteni és azokkal ráadásul még a gyengéd szerelemet is képes vagy kifejezni. Olyan szép ez a vers, mint amilyen szépnek láttam ma hajnalban a derengést. Már benne ragyogott a napfény ígérete.
Élmány volt olvasni e verset !
szeretettel fefo
Nagyon hízelgő a véleményed, kedves fefo 🙂 Köszönöm szépen 🙂 Neti
Igazán jó és nagyon szép lett!
Nagyon köszönöm, kedves Boer!
Két ember összetartozása…
a másik fél nélkül valóban fél emberek vagyunk.
Nagyon szép !!
Köszönöm, kedves zsike 🙂
Szívből gratulálok Netelka, nagyon szép vers, igazán méltón került be a Felolvasóest műsorába, élmény volt olvasni:)
S a honlapod is nagyon szinvonalas, bekukkantottam, s gratulálok az új kötethez!
Kedves sleepwell, hálás vagyok a figyelmedért, nagyon köszönöm! 🙂