és egy királynője, ahol vágyuk
heverője mindkettőjük szeretője.
Éjjel-nappal egy tányérból esznek,
egy pohárból isznak; ők az igaz
szerelemben hisznek, miközben hazudnak.
*
Ifjúságuk
heve mérföld-
köves emlék,
olykor még azt
a mozdulat-
sort szeretnék,
de már jóval
több szívükben
a közös, hős
együttlétük-
ből felcsepe-
redett sok ős.
*
Csontjaik hajléka rozoga,
gebe lett gondjaiknak lova.
Csak pozsgásuk láncszeme
maradt fiatal,
kibontakozó,
odaadó ebihal.
2 hozzászólás
A cím kiváló.Sajnos ilyen az élet…
Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy olvastad.
Az élet szép, nem sajnos!
🙂
Szép napot!