Mily csoda, mily gyönyörűség,
minden cseppje kincs és bőség,
íze, mint a legjobb méznek,
elrontója minden észnek!
Minden férfi szerelme,
ez az, mikörül forog az elme,
fényes és finom,
egy gyönyörű idom,
az örök boldogság megtestesítője,
minden folyadék hőse,
mi helyettesíti a nőt ha kell,
és a jó útra terel,
de a szeretetét nem adja ingyen,
elveszi a legnagyobb kincsed,
de mi ez mit megemészt a kor,
mi más mint a bor,
a szerelem és az értelem,
az öröm és bánat,
mind belőle árad!
4 hozzászólás
Az első négy sora tökéletes, nagyon jó felütés a versnek! Utána megtörik a ritmus, és kicsit nehézkessé válik.
Remélem, azért lesz jobb szeretőd is a cseppfolyósnál 🙂
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett, én is reménykedem benne 🙂
Kedves Szabolcs!
Az első négy sor szerintem is jó. De utána megbicsaklik a vers. Érdemes lenne átírnod. A dolog persze szubjektív, így aztán ne ránk hallgass, hanem a szivedre. Ha jónak értzed hagyd így, de ha csak egy kicsit is igaznak érzed a felvetést, kíséreld meg az első négy sorhoz igazítani az utolsó hetet.
Ezek a hozzászólások elég kényes dolgok, mert az írás maga az ember, és amikor arra buzdítalak: írd át, azt is mondom formáld át magad. Nehéz ügy. Ugyanakkor az írás valahol mesterség is, ami tanulható, ha az alapok megvannak. És nálad megvannak.
Barátsággal:
G.
Köszönöm szépe, hogy elolvastad a verset, és, hogy nagyjából tetszett, igyekszem kijavítani 🙂
Szabolcs