A színek születése

Még nem süt a nap,
már nem süt a hold.
A csillagok, mint zümmögő
legyek, felragadtak
az égi légypapírra.
Homály borong. Köd vagy
pára, akár a teremtés előtt,
mikor az amorf anyag
még csak fortyogott
öntőformákra várva.

Előbb egy kókadt virág
az ablakomban,
aztán a híd a folyón,
oda meg vissza is,
majd a part menti fák,
sejlenek.
Még nem kép, csak árnyak
játéka, szürke sziluett.

De fentről folyni kezd a fény,
az anyagra rácsorog.
S ahogy az visszaveri a napot,
a szem dönti el, hogy
milyen színűbe borul a világ.