Lépteim alatt megfagyott
a tavasz jégbe hűlt
reménye, mi vezetett a szelek
útjain, csendek sehonnai
ébredésén . Hol szállt az idő
***
szivárvány-köntösén a múlt,
feledésbe hullt tettetésein,
s árván hagyott bércein zengve
át, a messze századok kövült
elhagyattatásán, hol szállt
***
a szó, az ünneplőbe öltözött
remény. Miben elhitt ébredések
lengtek valaha, ha a hajnal
bíbor álmai gyűltek s vegyültek
egybe, hol renddé lett a szó, s
***
renddé lett utakon vitt tovább
az élet, mikor a szemein
boldogság ragyogott, hogy
költhet szavakból szőtt verset.
Mit írt az Isten szépséges
***
betűin, a természet láthatatlan
ujjain szőve reményeket együvé,
hogy ne csak lásson, hanem
értsen is az ember. Ha szíve
hinni kész, ha vágyain ott a
***
rejlő akarat, mi oltalomként hív
nem csupán tettető reményt,
mit hittek hiába, csak sejtve
azt, ami igaz. Szabadságot
nem lelve az ezredéveken, mit
***
ígértek költők is, vak hitek
ünneplőjébe öltöztetve a szót,
csak papíron járva az ember
alkotta remény. Az ember, nézd,
mit alkotott!? Háborút s gyászt
***
idéznek a vajúdó századok, hol
látszatok tettek naggyá
alaptalan dörgedelmeket, hol
hitetők kötötték gúzsba szavaik
súlyait, kínjait a hiábavalóság
***
gyötrelmeinek. Mert szállt a szó,
az a hiábavaló, létek törvényein,
csalók jussain, ábrándok szülte
becézésein, hol álltak a falak
kongva messze, azok az idegen
***
repedések a köveken, a szívek
kövein. Mert nézd! Hová lett
minden? Hová lett a szépséges
tavasz, mi inni ad a szívnek
reményt, s enni a holnapnak,
mit sürgetnek az éhezők, hogy
***
foganjon a föld, még foganjon!?
S ne úgy legyen velünk mint rejlő
idegen, ki szüntelen lehajtott
fejjel jár, mint aki szégyenli azt,
hogy az embert szolgálta idáig.
5 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Ez az írásod annyira telített ihletekkel,meglátásokkal,hogy
nem lehet nehány mondattal kifejezni
Inkább idézek belöle,hogy a lényeg ne tünjön el
"szivárvány-köntösén a múlt,
feledésbe hullt tettetésein,"
remek,kifejezö sorok.Sok sok ami történt a történelemben
nem igazi tettek a jobb irányába,inkább tettetések
…ma is ez megy.
" vak hitek
ünneplőjébe öltöztetve a szót, "
ha szétnézünk ma magunk körül ez annyira
illik arra amit hallunk…szinte a legtöbb ilyen
"Az ember, nézd,
mit alkotott!? Háborút s gyászt"
…szinte égy örökös háború a történelmünk
ha elcsittul itt ott,felélled máshol
"Mert szállt a szó,
az a hiábavaló, létek törvényein,
csalók jussain, ábrándok szülte
becézésein, hol álltak a falak
kongva messze, azok az iddegen"
kellene még sokszor jönnöm…mindig
többet találnék!
Csodaszép költöi képeidre,hasonlataidra gratulálok!
Barátsággal:sailro
Szép reggelt
"repedések a köveken, a szívek
kövein. Mert nézd! Hová lett
minden? Hová lett a szépséges
tavasz, mi inni ad a szívnek
reményt, s enni a holnapnak,
mit sürgetnek az éhezők"
CSODASZÉP GONDOLAT!
Szép estét:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét
mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Igen e téma is kimeríthetetlen, vagyis az emberi szív
viszonyulása az élethez. Mert ezen múlik, hogy milyen
emberekké válunk:" A szív teljességéből szól a száj"
Írja a Biblia. S ez minden embernél így van, ha akarjuk
ha nem. A szívünk indíttatásától leszünk azzá akit
megismernek a szmélyünkben.
S a szívünket a szabadakaratunk késztetése által tudjuk
formálni, jobbá tenni. Ehhez kaptuk a Teremtőtől a
Bibliát segítségül, hogy : "Nézzünk bele a szabadság
tökéletes törvényébe" mit tükörként is kaptunk.
Ez mindenkinek egy lehetőség, s a bölcs ember él vele.
Elnézést kérek a késői válaszért, nem vettem észre, hogy
nem reagáltam kedves szavaidra!
Szeretettel és Barátsággal Zoli Kaposvárról 🙂