A szó elszáll, s a toll kezemben marad
Mi lesz majd akkor, ha tollam cserben hagy?
Semmivé lesznek a szavak, s a gondolatok,
Mikor nyitom könyvem, s a betű kipotyog?
Mivé lesz az élet, ha nincs szeretet?
Mi történik akkor, ha senki sem ölel.
Mikor a napkorong útja végére ér,
Ott leszel egyedül, s kialszik a fény.
A szó elrepül, az írás tova száll
Csupán a gondolat szárnyal majd tovább.
Arcom a könyv, s könnyeim a szavak
Mikor megnyílok, csak üres lap marad.
Öledbe hullnak a könnyező szavak
Arcodon csordogál aprócska patak.
Szemedben megcsillant a lelked tükre
Melyet az élet festett oly szépre.
Nem érzékelsz semmit, csak félhomályt
Távolból felcsillan, egy halvány fénysugár.
Szivárvány színe az égboltra festve
Fogd meg a tollat, és írd fel az égre!
A szó elrepülhet, s az írás is végleg,
Gondolat marad, szeretlek téged!
Hadd lássa a világ, él még a remény!
Hisz a szeretet lángja a szívekben él!
5 hozzászólás
Kérdések és végül a kibontakozó válasz is egyben. Szép vers. Tetszett kedves Anikó!
szeretettel-panka
Kedves!
Egy szép lélek kérdései!
Érzéseid…´mikor megnyilok,csak üres lap marad´
Nagyon is értelek!
…nem lehet kimondani szavakkal azt,amit
igazán érzünk!
Minden igyekezetet nem elég,kifejezni,mitérzünk!
Szeretettel gratuálok:sailor
Elnézést!
Nagyon széles skálát jártál be, és a kezdeti lemondást szépen követte a remény a végén. Mindannyian gyakorta gondolunk hasonlókat, aztán akad egy cérnaszál amibe belekapaszkodunk. Szép ívet hoztál, és nagyot, ügyesen fordítottál.
Örömmel olvastam.
pipacs 🙂
Szia Kedves!
Tetszett az elmélkedésed!
S a befejező gondolat…,
Kinek szól, szíve doboghat! 🙂