Van egy piszok szúnyogom, szúnyogom.
Hogyan jött be, nem tudom, nem tudom.
Minden éjjel összemar, összemar,
zümmögése felzavar, felzavar.
No, de egyszer elkapom, elkapom,
tenyeremmel lecsapom, lecsapom,
akkor végre nyugtom lesz, nyugtom lesz –
piszok szúnyog, megdöglesz, megdöglesz!
12 hozzászólás
Jobb így, hogy nem az eredeti kifejezést alkalmaztad a szúnyogra :-))), Nagyon tetszett, játékos, de kellőképpen bosszús, és a zárásban alkalmazott rímpár is nagyon szépen üt… ööö… igen, szó szerint 🙂
Örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves Kalina!
Jót nevettem, köszönöm.
Én is pofon vágtam már magam éjszaka egy szúnyog zümmögésére.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Aranyos! Nekem is kellemes perceket szerzett a versed.
Ylen
Szia Kalina !
Nagyon tetszett a versed, üdítő volt olvasni:)
Ezek a piszok szúnyogok ! 🙂
Szeretettel: Zsu
Ha megdöglesz te piszok, te piszok, soha többet nem iszok, nem iszok. Ital nélkül élvezem, élvezem szúnyogtalan életem, életem. 🙂
Gratu!
Szia Kalina! 🙂
Szerintem már megpusztulni látszik az összes szúnyog, végük van. 🙂
Kissé késve reagálok, de ennek nem csak a temérdek elfoglaltság volt az oka, hanem az is, hogy számlálgattam erre-arra. 🙂 Kíváncsi voltam, hogy hány szúnyoggal bánsz el ezen a nyáron. :)))
A versed hatásos volt, mert alig találkoztam velük, hát valószínűleg az összes visszavonult. 🙂
Komolyra fordítva: szerintem a vers úgy jó, ahogy feltetted. A megjegyzésben említett jelző nélkül is ütős. 🙂
Nagyon kedvelem a "Limerick-verseket" nálad. Előhozakodhatnál néhány újabbal. :)))
Naaaa?
Imádom a humorérzéked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Köszönöm szépen a hozzászólásod – az eredeti jelző még az adott éjszaka terméke volt, félálomban nem finomkodik az ember, és facebook állapotjelzésnek úgy is jó volt 😛
A limerickeket illetően mostanában azért nem csináltam újabbakat, mert a már meglévők megzenésítésén dolgoztam (egy dallamra, mintha egy-egy strófa lennének), és amikor ez megvolt, befejezettnek éreztem a dolgot… De ha lesznek újak, egyből felteszem őket, ígérem, örülök, hogy tetszenek. 🙂
Szép napot!
Kalina
Kedves Kalina!
🙂
😀
XD
Még jó, hogy nem azt írtad be, de szerintem a megjegyzésben sem kellett volna, így is messzemenőkig együtt tudok érezni veled. 🙂
A végére még el tudtam volna képzelni, hogy formailag különválik a két utolsó sor a többitől és a legutolsó sort a csapkodást modellezendő kötőjelesen szótagolva, vagy teljesen szótagonként írod.
Hatásos szösszenet annyi szent!
Vérszívómentes napokat!
Mákvirág
Kedves Kalina!
🙂
Remélem, hogy mindketten túléltétek a szúnyogcsípést!
Állítólag egyszer megkérdezték Őszentségétől, a mostani dalai lámától, hogy mi tenne akkor, ha rászállna egy szúnyog és meg akarná csípni. Ő erre ezt a választ adta. – Természetesen elkergetném. Tovább faggatták. – És ha még egyszer visszaszállna Önre? – Akkor ugyancsak elkergetném. – Na és, ha harmadszorra is Önt választaná, akkor miként cselekedne? Erre a dalai láma csak azt felelte, hogy akkor bizony lecsapná, mert már ekkor bizonyos lenne abban, hogy a szúnyog a karmáját követelte.
🙂
Üdvözletem!
Ez de tündéri 🙂 Nem hiába szeretem én a dalai lámát…
Köszönöm a hozzászólást, szép napot – mindenki másnak is, akinek nem válaszoltam külön!
Kalina
Az utolsó szúnyogom emlékére olvastam. Tetszett! Ágnes
Kedves Kalina!
Jót zümmögtél ide szúnyog ügyben. 🙂
Tégy muskátlit az ablakba, nem szeretik a szúnyogok az illatát!
Judit