Fölkészítem magam
átvarázsolódni
e hitvány világból
az örök semmibe,
ha van.
Összeszorított markom
üres zsebembe dugva
lábalok át oda, a túlra,
mert félek.
Pedig tudom,
a tájak összeérnek,
s te, apám, biztosan
megkérded majd,
'mikor jössz erre, fiam?'
A tájak összeérnek
By szilkati
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon erös súlyú gondolatok!
"Összeszorított markom
üres zsebembe dugva
lábalok át oda, a túlra,
mert félek."
Ötletes!Egyéni!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm sailor, hogy elolvastad.
A halállal barátkozni valóban nem könnyű dolog.
Szeretettel: Kati