A tavasz pillanatai

Napsütés cirógatja barázdált arcomat,
Talán ez lesz, mi enyhítheti kínomat.
Hallom a madarak lágy dallamát,
Ami az ágak közt oly vidáman szökik át.
De még fáj, szinte úgy hogy éget,
El kell fogadnom a kegyetlen véget.
De ahogy a tavasz újra reményt ébreszt,
Én is úgy próbállak emlékké varázsolni téged.
Remélem, a nap majd süt oly hevesen,
Hogy ezen az egészen a lelkem majd nevessen.
De még csak most jött a tavasz épphogy csak megjelent,
Remélem, hoz új álmokat, reményt és szerelmet!