Ne sírj anyám, szeresd e rossz fiút,
ki csak mulat, számára nincs kiút!
Sírva vigad, a nóta kell neki,
a sok ital bánatát elnyeli.
Szép szeretőm elhagyott engemet,
elvitte ő a jobbik szívemet.
Nem maradt más, csak aki tékozló,
ősz fejedre, szégyenfoltot hozó.
Hát jó anyám, szeresd a rossz fiad,
a mulatóst, ki mindent elihat.
Neked zokog, kártya, bor rabja ő,
csókolja őt pénzéért feslett nő.
Mulatok én, húzza a vén cigány,
kedvenc nótám hallja meg az a lány!
Az éjszakát végig táncolom én,
elhagy erőm, és elhagy a remény…
Hát jó anyám, szeresd a rossz fiad,
ki mulatni vágy, és dalolni csak.
Sírva vigadni, míg a sír elnyeli,
fejed felől, házad is elveri…!
Ne sírj anyám, ha én majd nem leszek,
beszélj hozzám, hívjad a lelkemet!
Meglátod én, teérted eljövök,
S ott lakunk majd a csillagok között!
Debrecen, 2008. 08. 01.
9 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nálad is defektes lett a szerelem? Milyen jó, mivel a fiúk sírva is mulatnak, s azzal vigasztalódnak. De nem tudom, a mamát mindez hogyan érinti?
Félre a tréfával: A búbánatod a verseddel is oszlathatod.
Üdv. Kata
Kedves alberth!
A férfiak évszázadok óta tudják, és egy sem akarja elhinni, hogy neki sem fog az sukerülni, amit már annyian elötte megpróbáltak. Már olyan sokan megpróbálták ezen a világon. a saját búját, baját és minden bánatát, az italba fojtani. Másnap azonban belátta, hogy ezek mind kitűnő úszók, egyik sem fulladt bele, az egyedüli ami egy időre elment az az, ő esze volt, és ami végleg elment a sok pénz. Ami pedig megmaradt az egy cudar fejfájás. Meg is fogadja, soha többet, ugyakkor kérdezi, honnan lehetne, most még egy kortyot kapni, hogy jobban érezze magát. És akkor vége az ivásnak, Estig.
És erre mondja a tudomány:" Az erös nem." Csak aza kérdés, az erössége, azon kivül, hogy több sulyt tud felemelni mint egy nő, még miben nyilvánul meg? Szépen megirt versedben, a történat sajnos ma eléggé gyakori, de mint tudod, egy igazi anyának soha se nincs rossz fia.
üdv Toni
Szia!
Igazi tékozló fiúi vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Kata!
Bizony, a szerelmi bánat sokszor vezet az alkoholizmushoz. Az alkoholista fiú pedig az édesanyja kis pénzét is követeli, mert ő az ital rabja. neki semmi sem elég. Találkoztam már ilyen történetekkel és a jobb átélhetőség kedvéért egyes szám első személyben írtam meg.
Örülök, hogy olvastad. 🙂
Üdv.: Alberth
Szia!
Szépen megírt versben mutatod be a tékozló fiút.A bibliai esetnél a másik szereplő az apa,itt az anya.Talán ezért én már meg is bocsátottam az ilyen tékozló fiúnak.Szép vers,gratulálok.
Szeretettel:hova
Kedves Toni!
A bánat csak addig fúl az italba, míg sírva vigadunk. Utána jön a másnaposság, a savanyúleves, az uborka a gyomornak. Sajnos ma is és régen is a bánatos férfiak egy része az alkoholizmusba menekült. Az anya valóban nem mondja, hogy a fia rossz, de a fiú tudja hogy ő az. Főleg amikor néha kijózanodik.
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Van ilyen eset férj, vagy élettárs viszonyában is. De a legdrámaibb az anyának elviselni ezt, hiszen ő tűr a legtöbbet és ő reménykedik a végsőkig tékozló fia megjavulásáért. De csak nagyon kevés képes ilyen fordulatra.
Üdv.: Alberth
Kedves Hova!
A vers megírásakor gondoltam a bibliai példára is valóban. Ebben a változatban az anya a végletekig megbocsátó. S való igaz, a bibliában szereplő atya is már-már anyai szintű elfogadásra képes. Ez a tékozló fiú is megtér, hiszen józan pillanataiban elismeri, hogy rá van szorulva édesanyja bocsánatára. Ő inkább gyenge, mint bűnös ezt jól látod, s talán, mint írod, te is megbocsátanál egy ilyen bánatos fiúnak. De csak talán… 🙂
Bizony, neki is változtatni kell a jellemén…
Üdv.: Alberth
Szia-szia!Nem talán bocsátottam meg, hanem bizutosan megbocsátottam, mert a fiúnak a lelke szelíd és jó.
Üdv:Vria