A Titokláda kulcsa szívemben – nyisd ki kérlek, életem a kezedben.
Az otthonom felé tartottam,
S az eső zenéjét hallgattam,
Miközben mindvégig Rád gondoltam;
Nem ismertelek soha azelőtt,
De lelked pillanatok alatt magához kötött,
S egy félelem táplálta kérdésem a mennybe szökött.
Válaszként zivatart kaptam fentről,
Arcodat láttam kirajzolódni minden cseppből.
– Már látom a kiutat a ködből:
Az otthonom a megnyugvás, melyet tőled kapok,
A zene a te hangod, miközben azt suttogod:
„Szeretlek” – s ezzel a Titokláda kulcsát kezembe adod…
4 hozzászólás
Szia!
Tetszik a versed, egy-két rímpár kivételével..de ez elenyésző a mondanivalód mellett 🙂
Gratulálok:)
sosem.
Szia Kini!:)
Mint vers-elbűvöl.
Mint mondanivaló- üdv újra az "élők" között. Őszintén reméltem, hogy "viszontláthatlak"!
Üdv: Niké
Hm nagyon szép vers,és remélem hogy most TÉNYLEG boldog vagy!!!
Kedves Kinslayer!
Nagyon jól sikerült ez a versed, tökéletesen átjönnek az érzéseid.
Szép.
Gratulálok neked!
Üdv.:Tamás