Móló szélén, a parton merengek,
ott a vízben, zord sziklák merednek.
Egyedül vagyok, nyugalom ölel,
érzem, hogy mosolyog, s itt van közel.
Itt él bent a szívemben, lelkemben,
és velem van jártomban-keltemben.
Nem áhítok menni a túlpartra,
nem félek, s nem sóvárgok kalandra.
Élem az életem, teszek- veszek,
nézem, mily szépek az úszó egek.
E békés tenger festői látvány,
hallod, hogy a szél citerál hárfán?
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Merengés,ábrándozás a csend ölében!:
“Egyedül vagyok, nyugalom ölel,”
Csodaszép hasonlat
“Nem áhítok menni a túlpartra,
nem félek, s nem sóvárgok kalandra.”
A magány,az egyedüllét sokszor orvosság,
ebben a túlhajszolt világunkban!
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
“Egyedül vagyok, nyugalom ölel,
érzem, hogy mosolyog, s itt van közel.”
Az emlékek velünk vannak, azokat nem veheti el senki.
Tetszéssel olvastam érzelemgazdag, szép soraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa
Kedves sailor!
Nagyon szépen köszönöm hogy mindig figyelemmel kísérsz, s kedves szavaid:
Zsuzsa