Óh’ én szegény „Bolond” boldogtalan…
Most tán végre nem leszek hontalan,
ki bolyongott társát örökkön keresve,
az eget s a Tengert könyörögte, kérlelte.
Rám talált hát végre a Kékséges boldogság?
Most feledhetném tán mind életem poklát,
éjjelente lelkem bús könnyével áztatta párnát,
eldobva, azt is, s mindent, mi fájdalmat eddig belegyűrt.
A megmaradó életem lángjával igaz párját,
kézenfogva-átölelve, a Tűz középpontjába lépve,
hogy AZ teljesítse be lelkünk minden vágyát…Álmát…
6 hozzászólás
Kedves Rudy!
Rövid leszek. Úgy legyen, ha ilyen szépen kéred!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Én is röviden>Hiába kértem 🙁
Érdekességképp, elárulom: A "tengert könyörögte" – utalás egy régebbi versemre "A Gyöngyhalász álma" c. versre!
A"kékséges boldogság" > pedig e szeme színére utalt- "kékszemünek" becéztem! ( ami a valóságban zöld volt, csak a fényképén látszott kéknek)
És… " a Tűz közepébe lépve" utalás egy "Indián bölcsesség"-re (pontosabban Oriah Hegyi álmodó öreg indián versére http://www.youtube.com/watch?v=6Vs5f75z4E8 )
Üdv.: Rudy
Nagyon szép vágyakozás, kedves Rudy!
örülök, hogy olvashattam…Szeretettel: Lyza
Vágyakozás igen… De szép vágyakozás:-)
Jah' …. vágyakozás 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=bJEKuNUNOkU
Jah' …. vágyakozás 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=bJEKuNUNOkU