A tóparton a vén béka
rátalált egy vasfazékra.
Nézegette, méregette,
mi lehet?, a méreg ette,
mert nem tudta kitalálni,
hogy mi az a vasakármi.
Azt hitte, hogy az öreg ég
hagyta el itt a süvegét.
„Vagy talán az ördög kajla,
földre huppant vaskalapja?
Meglehet a vas vakondok
túrták föl itt a vasdombot?”
Szeme, mint egy viharlámpa,
villogott a micsodára.
Aztán egyszer – „Heuréka!”-
ugrott egyet a vén béka.
Rátottyant a vascsodára,
s keze-lába szaporázta,
szteppelt vígan a porondon,
vadult, mint egy Michael Jackson,
járta a boogiet majd brékelt,
fején pörgött, ugrált, térdelt,
aztán énekelni kezdett.
Sok légy hányta a keresztet.
7 hozzászólás
Aranyos kedves vers, még olvastam volna tovább 🙂 hiszen a vízparton annyi minden történik 🙂
de így is jó volt 🙂
szeretettel-panka
Kedves dpanka!
Köszönöm az észrevételeidet, fontolóra veszem a javaslatodat. Valóban: egy tóparton sok minden történhet.
Szeretettel:
István
Nagyon aranyos 🙂 Azt mondjuk nem tudom, hogy a gyerekek mennyire vannak tisztában azzal, hogy ki az a Michael Jackson, de a táncoló béka megmozgatta a fantáziámat!
Üdv:
Kalina
Kedves Pista!
Ötletes és szép, nagyon tetszett. (A fazekat visszahoztuk, már nem volt ott a béka. 😆 )
Barátsággal. G.
Kalina, szerintem ahogyan Lady Gaga, ugyanúgy Michael Jackson is olyannyira ismert a gyerekek számára, mint például a Mikulás. :))
Kedves Kalina, Géza és Csaba!
Köszönöm, hogy foglalkoztatok ezzel a kis versikével.
Szeretettel:
István
Tényleg nagyon nagyon jó volt, és én is megmondhatom, hogy már öt évesen is tudtam, hogy ki az a Michael Jackson. Erre ötöst adok!