Az idő könyörtelen vasfoga
kirojtozta az életünk peremét,
és felettünk mint egy pagoda
letakarta multnak a félelmét.
Reméltem hogy a mai emberek
tanultak már valamit a multbol,
butábbak lettek mint a gyerekek
és nem tudnak kimászni a kútbol.
A kutat ők ásták ki maguknak
a vágy szomját akarták oltani,
de most nem tudják az égő tüzet
a kútbol kapott vizzel eloltani.
Egy egér soha sem tenné meg
hogy egy egérfógót konstruál,
az okos emberiség megépitette
a magát megölő atombombát.
Ma már azok is imádkoznak
kik sohasem hittek az Istenben,
nem számit Allah-e, vagy Isten
csak az a fontos, hogy segitsen.
Mi pedig csak félve kérdezzük
mikor lesz már mindennek vége,
két dolog a világon ami végtelen
égbolt és az ember ügyetlensége.
14 hozzászólás
Kedves Tóni!
Olvastam a versed. A tüzes résznél már padlót fogtam.Úgy tűnik a múlt rabja maradtam.
Üdv:Ági
jaj Toni! Az ember nem ügyetlen, csupán csak a tudással azt hiszi, a jövőt építi, holott nem azt, hanem a sírját ássa…
A végtelen? számomra az amit elképzelek… ott nincs jelen, múlt, jövő, sem kezedet, sem vég.
Nekem most ezek a gondolatok jutottak eszembe.
szeretettel olvastalak: panka
Kedves Panka! 2
A többi az már egy automatikus folyamata, az előre nem meggondolt tettnek. amit mi egyszerüen "ügyetlenségnek" nevezzünk.
Ha az emberiség meggondolta volna, az atomerőmű hulladékának a megoldását, a mindenidőban való biztos kezzelését az atomerőműveknek, akkor nem volna szabad rámondani, hogy ügyetlen. De ezt nem tette meg. Annak ellenére, hogy látta mi történt Csernobilban, és mi van ott még ma is, gondolkodás nélkül Európa területén még ma is 143 atomerőmő működik, és még azok sem tudják, aki felelőssek érte, mi minden történhet. Ha mindezt szemügyre vesszük, akkor azt hiszem, jogossan használhattam az emberiség végtelen ügyetlenségét az égboltal ebben akapcsolatban.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Na sikerült végig olvasni.Az égbolt végtelen az biztos.Pankának igaza van néha az ember saját sírját ássa.Van ez így.Kissé általánosításnak érzem, persze lehet nem az.
A tűzről nekem más jutott eszembe, ami nem függ össze a verssel, amúgy lényegtelen.
Az viszont biztos ateistából nem lesz vallásos ember, érje bármilyen sorscsapás.
Én így gondolom. Persze lehet tévedek,de tévedni emberi dolog,ha nem emberi életről van szó.Szerintem.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
A vers a Japánban történt dolgokrol szól, ami talán asors egy utolsó figyelmeztetése az emberiségnek a további sorsára. A tűzzel az atomerőműveket ábrázoltam, akuttal pedig a tettet, amikor az ember elkezdett az atomerővel próbálkozni. Az abszurd az egész dologban, az emberiség kiásta magának kutat, az atomerőművet felépitette, hogy áramot kapjon, és ez a műve most nem tud még annyi áramot sem fejleszteni, hogy a hűtés működjön. Ami az ateistát illeti, szerintem egy normális életben az könnyű vallani, de amikor valaki halálos helyzetben van,és minden reális segély már kilátástalan, ha akkor a mi számunkre ismert Istentöl kér segitséget, de hogy összkulcsolt kézzel valamit mormol az biztos.
Fel a fejjel, még élünk, addir a reményröl sem szabad lemondani.
üdv Tóni
Kedves Panka! 1
Először is örülök annak, hogy ismét meglátogatsz. Az emberi ügyetlenséget, a végtelennel kapcsolatban, egy egésszen más szempontbol írtam, mint ami az "ügyetlen" szó mindennapi értelme. Ugyanis ha valamit csinálunk, úgy valamilyen matériával, vagy embertársainkkal, akkor ügyelünk, hogy ne okozzunk a tettünkkel nekünk, vagy a másiknak fájdalmat, vagy valami kárt. Ha például egy lábasban felforraltuk a vizet, és amikor forr, levesszük szabad kézzel, és persze mint automatikus védő reakciója az ember tastnek, a sütős lábost elengedjük, és leforrázzuk a lábunkat. Ebben az esetben az ügyetlenségünk nem a tettünkben nyilvánult meg, hanem az előtte lévő gondolatmenetben, hogy egyáltalán nem gondoltuk meg, mit teszünk, ügyet sem vetve arra a tényre, hogy a lábas is forro, és megégeti a kezünket,mielőttmegfogjuk, egy ovóintézkedést kell tennünk.
folyt.
Kedves Tóni!
Ha belegondolunk, az emberiségnek most már csupán egy nagy kihívása, hogy az általa előidézett káoszból valahogy kikecmeregjen, hogy ismét ember módjára tudjon nehéz.
De nagyon nehéz, mert a új generációknak évszázados tévedéseket kellene helyrehoznia, és egyre jobban szorít az idő.
Azt már tudjuk, hogy hiába fejlődik a civilizáció, mely által valóban sokkal kényelmesebb lett az életünk, de még soha nem voltunk ennyire eltávolodva egymástól, és soha nem volt ekkora a nyomor.
Máshol kell keresni a megoldást. Az Istenek nem fognak segíteni.
Nagyon tetszett a versed, mély gondolataiddal teljesen azonosulni tudok.
Üdv.:Tamás
"hogy ismét ember módjára tudjon élni" (3. sor)- a helyesírási hibákért elnézést kérek, késő van, és már nem látok valami jól.
Az ügyetlenséget én inkább gondatlanságnak vagy nagyvonalúságnak nevezném.
Én se tudnék földrengésbiztos atomerőművet építeni, vagy bármi konkrét találmányt kivitelezni a Föld megmentése érdekében, tehát ebben az értelemben én is ügyetlen vagyok.
Itt nem a technika lemaradásával van a baj, inkább arról van szó, hogy sokan csak akkor tesznek óvintézkedéseket, amikor már a saját bőrükön érezték meg a tragédiát.
A tapasztalatok önmagukban semmit nem jelentenek, én sem tanultam soha semmit a hibáimból.
Mindig csapásokra, tragédiákra van szükség ahhoz, hogy az ember felismerje a bűneit.
A földrengés mindig elkerülhetetlen lesz, ez ellen nincs mit tenni.
Az ellen viszont lehetne tenni, hogy ne a tömegpusztító fegyverek gyártásával és felhasználásával foglalkozzanak, de sok embernek profitot jelent más emberek, népek kiirtása.
Amíg ez megtörténhet, soha nem leszünk egy család.
Kedves Tamás!
Mint ahogy Pankának is leírtam, itt az "ügyetlen"kifejezést egy egésszen más, nem a mindennapi formában értettem, inkább mondjuk, szószerint.
Ha az emberiség ügyelt volna arra, hogy csak olyasmit engedélyezzen meg, aminek a megsemmistése is meg van oldva, és amit a előállitója teljes tudatában van a kezellésével, akkor igen, akkor ügyeltek volna arra, hogy az emberiség ne kerüljön a mai helyzetbe. De nem, még Isten mutatóujját sem akarják meglátni Csernobilrol? Hát akkor mik, ha nem ügyetlenek? Ha te nem is tudsz olyas valamit épiteni, amit megemlitettél, az még nem jelenti azt, hogy ügyetlen vagy. Én sem tudok egy Jumbo Jetet vezetni, de azért mégsem vagyok ügyetlen, de ha beleülnék és felszállnák vele, akkor igen, mert biztossan valahol katasztrófát okoznák vele.
Ezt gondoltam az ügyetlenség kifejezése alatt.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Kedves Tóni!
Mikor a Japánban történt földrengést láttam a tévében arra gondoltam milyen csapás.
Hirosima és Nagaski bombázása jutott eszembe.Hihetetlenül nagy Japánban az összefogás.
Talán a régi katasztrófa ad hitet az embereknek.Nem hinném hogy lenne egy nyugodt éjszakája bárkinek Japánban.Én semmi jóra nem számítok.Ez nem pesszimizmus tény.
A földrengés elkerülhetetlen az biztos, de nem értem a Földrengés kutató Intézet miért nem tett semmit , figyelmeztetés például.Ma is több rengés volt Japánban.Mioto 4.6 Richter skála szerint, Sendai mellett 5ös erősségű még legalább 20 rengés nem számoltam pontosan.
Csernobili katasztrófa is rettenetes pusztítást okozott.
Az információt internetről szereztem, ritkán nézek tévét.Szerintem senki nem gondolt arra,
hogy 9es erősségű rengés történhet.Információ forrást levélben küldöm.
Üdv:Ági
Kedves Tóni!
Köszönöm a felvilágosítást, így most már értem, mit értesz ügyetlenség alatt.
És teljesen igazad van.
Számomra más jelentése van a szónak, de hát ahány szó, annyi értelmezés.
Én a napokban arra gondoltam, hogy pont a japánok azok, akik a legkevésbé érdemlik meg ezeket a tragédiákat.
Hiroshima és Nagasaki esetében sem a halottak, a polgári áldozatok voltak felelősek a japán háborús bűnökért.
És most, a földrengés halottjai sem tehetnek semmiről, és elképzelhető, hogy egész életüket, és az utánuk következő generációk életét is beárnyékolja majd az atomkatasztrófa.
A kevés nép él a Földön, akik olyan alázattal, elkötelezettséggel, renddel és precizitással állnak minden munkához hozzá, mint ahogy a japánok teszik.
Örülhetek, hogy Magyarországon élek, ahol nem valószínű, hogy valaha ilyen méretű természeti csapás bekövetkezhet.
És pont mi tanulhatnánk a japánoktól, hogyan kell összefogni!
Tényleg nagyon tanulságos, és elgondolkoztató ez a munkád is.
Kedves Tamás!
Semmiféleképpen sem tanitani akrtalak, csak fontosnak tartottam, hogy merértsd,milyen gondolattal használtam,az "űgyetlen" szavat.
üdv Tóni