Éjkisasszony a fellegekben,
Komoran néz le rám,
Talpa alatt a földgolyó,
S a végtelen óceán…..
Lelkében mély fájdalom, s a gyász,
Könnyek készülnek feltörni már,
S ezek a fájdalmas könnyek
Táplálják az óceánt…
Óh végzet asszonya!
Ki a magasban jársz
Könnyeid árjával dúsítod
A gyönyörű Óceánt.
Szállj le a fellegekből
S ölelj szorosan át
Ne hagyd hogy magával ragadjon
A bánat, és a gyász…..
2 hozzászólás
Szép fohász, amit írtál,
Remélem, meghallgatásra talál!
Köszönöm, szépen…..
Ez csak vers…
lehet hogy van valami realitása is…
még nem gondolkodtam elrajta..
tudod elég nekem egy képet látnom,
és jönnek hozzá a gondolatok….