de a leírt szavak azok a szívedből jönnek,
az emberi szív ami a szavaknak életet ad
mit ér a perfekt helyesírás, ha a szív üres.
Egy leírt szónak csak akkor van értelme
amikor az olvasó a lelki szemeivel is látja,
egy költő sem azért veti a sorait papírra
mert a vers olvasójának a bűvöletét várja.
A szívből jövő átérzett emberi gondolat
többet ér, mint egy hetekig csiszolt verssor,
amelyikben minden leírt betű helyes
de a tartalma olyan, mint az elromlott bor.
Én szívesen fogyasztom az egyszerű embernek a borát
van, hogy egy üveg tartalma romlott, ki kell dobnod a szemétre,
néha még ugyan el tudod használni, pörköltbe mártásnak
de ha még egyszer meglátod, már rá sem nézel a címkére.
12 hozzászólás
Kedves Tóni!
Egyszerű szavakkal állítottál párhuzamot a költészet és a borászat közé. Véleményem szerint azonban szívből jövő emberi gondolataidat érdemes lenne akár hetekig csiszolgatni a líraiság és a verstan érdekében. 🙂
Barátsággal: dodesz
Kedves Dodesz!
Csak most jutottam ide, hogy válaszoljak. Igazad van dodesz, de tudod, én abban a korban vagyok, amikor egy férfi őszinte, Ugyanis ez vele az életében három esetben történik meg: Amikor gyerek, amikor részeg, és amikor hetvenen felül van. Az elsőben az a veleszületett őszinteség, a másodikban az alkoholos állapot, a harmadikban pedig a józan belátás, mert tudja, úgy sem ér már hazudni, még a nőknem sem. Azok is ebben a korban nem rád, hanem sokszor csak rajtad nevetnek.
Ezzel csak azt akartam mondani, ha valamit csiszolni akarsz akkor tudás kell hozzá, nem smirglipapir.
Köszönöm, és üdv Tóni
Kedves Tóni!
A jó bornak sem kell cégér.
A jó vers is célba ér.
Szeretettel olvastam gondolataidat: Ica
Kedves Ica!
Igen, csak érnie kell neki. A divatos vers olyan mint az új bor: Pillanatnyilag jó izlik, de később fejfást kap tőle.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Engem megfogott versed harmadik szakasza: "…mit ér, mint egy hetekig csiszolt verssor, amelyikben minden leírt betű helyes, de a tartalma olyan, mint az elromlott bor"…
Én is szeretem a verstanilag kitűnő, ritmusos és csodás rímekkel megalkotott verseket, de csak akkor ha azok az erőltetett szavak miatt szinte értelmetlenek lesznek, "mint az elromlott bor!"
S hány ilyen erőltetett verset olvashatunk, amelynek se füle, se farka!
Szeretettel olvastam a versedet: Kata
Kedves Kata!
Azok a versek mind célból íródnak, dicséretet akarnak. Én megvagyok elégedve ha elolvassák amit írok, ha még el is gondolkodnak róla, az még jobb, de ha véleményt is írnak, a kkor tökéletes az örömöm.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az igazság szubjektív, de szív nélkül tényleg nincs élet.
🙂
Kedves eferesz!
Sajnos ma már sokszor az igazság attol függ, kinek mennyi a pénze. A szív értéke is le lett szűkítve, egy jól mükődő pumpa színvonalára, és az érzést sokhelyen az érdek helyttesíti, Sajnos, ez már az írodalomban is elterjedt prakszis. Valamikor egy koltő, vagy író kiadott mőveinek a száma, a könyve minőségét jelentette, ma már sokszor csak az alkotó anyagi helyzetét tükrözi vissza. Ma már mindenki adhat ki könyvet, még írnia sem kell saját magának, fontos, hogy elég pénze legyen.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Bizony most is sok mindenben igazad van; az első mindig a művészet és az alkotás üzenete, a technika pedig másodlagos.
Ha nem haragszol, könyvkiadással kapcsolatban írok egy kicsi "ellenvéleményt", ami talán teljes egészében nem is ellenvélemény, tényleg csak egy kicsit… Sajnos nem emlékszem már, nagyjaink közül ki mondta (és ez nem szép tőlem…), hogy nem a könyv kiadása nehéz, hanem az, hogy eljuttassuk az olvasóhoz; ebben van igazság. Lehetőség van bőven, egyre elérhetőbb a könyvkiadás, ami nem baj, hiszen örömöt okoz a nyomtatott könyv, akkor is, ha valaki csak a családja kezébe adja. Ezzel együtt már nem igazán tükrözi az anyagi helyzetet. Van, ahol egészen elérhető árat kérnek, és van, aki szponzort keres. Azt hiszem, én szerencsés vagyok, mert megtaláltam a Kiadót, ami egy háromgyerekes anyának is elérhető áron dolgozik, és szerencsés vagyok azért is, mert van érdeklődés a könyveim iránt… szeretik… ez pedig segíti az újabbak kiadását is…
Szeretettel: M.
Kedves Mónika!
Semmiféleképpen sem általanisitottam a könykiadási prakszát, mert én azt írtam:" ma már sokszor csak az alkotó anyagi helyzetét tükrözi vissza.". Igen ha megnézzünk sok színészt, sportolót, sok még egy normális mondatot sem tud kimondan, de könyveket adnak ki. Ez ma már lehetséges, de ugyanakkor sok jó költő, író, akinek tényleg jók az alkotásai, sokszor lehetettlenségekbe ütküzik a kiadással.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Igen, egyetértek veled… ez sajnos valóban így van, ahogy írod! És köszönöm, hogy ráirányítottad a figyelmemet a mondatodra; igaz, valóban nem általánosítottál!
Szeretettel: Mónika
Kedves Monika!
Sőt az én általanosítás elleni felfogásom addig megy, hogy nem egy nemzetet tisztelek, hanem e nemzetben élő egyes embereket. A történelem megmutatta nekünk, (sajnos a ma mégjobban), hogy minden nemzetben vannak becsületes csirkefogók, és becstelen államférfiak.
üdv Tóni