Ha lelkedre száll a versmadár,
ne mozdulj, ne is lélegezz,
hogyha vele együtt szárnyalnál,
engedd közel a szívedhez.
Ha dalba kezd a versmadár,
ringasd, mint szót az ajkadon.
A varázs kalitkába zár –
s e börtön gyöngéd oltalom.
Mert ha nálad a versmadár,
nem bánthat semmi félelem,
tudja majd, hogyha arra jár,
megpihenhet a lelkeden.
6 hozzászólás
Ez igazás szép, és mennyire igaz! 🙂
Imádom a versmadarat! Kedves, ahogy megfogalmaztad! Gratulálok!:)
Mindkettőtöknek köszönöm 🙂
Mi versírók annak örülünk, ha minél gyakrabban meglátogat a versmadár.
A Te szavaid Netelka, már ringatnak, szívből gratulálok!:)
Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm 🙂