Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
Ülni a szélére. Megnézném, milyen
Onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
Vagy egy másik világból megjön
Rá a felelet. Elvégre meglehet,
A világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
Hirdeti: „Last minute ajánlat, vissza
Nem térő alkalom, megnézheti
– Most akciós áron – mi van odaát,
A másik oldalon!” Ha a hídon túl
Nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
Révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
De maradnék néhány röpke órára,
S kipróbálnám, milyen egy másik
Világból fütyülni erre a világra.
2005. június 24.
6 hozzászólás
Kedves Netelka! Tetszik ez a félig humoros,félig komoly versed, de nefeledd: Ha úgy
hozza a sors, ezen a világon is fütyülhetsz erre a világra. Talán nem is rossz orvosság
baj esetére. Üdv.: Túri I.
Jaj,de jó! 🙂
Kedves Imre, most épp nincs fütyörészni való kedvem 🙂 De értelek 🙂 És köszönöm.
Aquarius, köszi 🙂
Befejezése egy csattanó, vidám,mégis keserédes, nagyon jó!
Örülök, hogy tetszett – köszönöm 🙂