Gondolatot kuszáló szél
üdvözöl a folyó felől,
csak simogat és nem ítél
hangokat csiszolva csendből.
Szóra bírja a habokat
igaz, nem nekem dalolnak,
de hív, magához csalogat
apró hullámok csacsognak.
Szólni nem tudok hozzájuk,
csak integetek én nekik,
ha hallgatunk rá megbánjuk,
bár ők csak dolgukat teszik.
2 hozzászólás
A víz sajátos szerepben van ábrázolva. Erre épül a vers egésze. Én úgy értelmezem: visszatérés az ősóceánba, ahol az élet kialakult. Pontosabban ennek lehetősége. Barátsággal: Madár.
Köszönöm Madár.
Közel jársz hozzá