vagyok
angyalszárnyon porpihe,
birsalma befőtt;
céltábla csontkezű kés-
dobáló előtt.
vagyok
forrongó szélfúvásban
nád, gabalyodó;
habköntösben illatos
tüzes kakaó.
vagyok
igazmondó, hitemnek
juhász-szónoka;
jajongás, repedt kancsón
ömlő borpatak.
vagyok
kíváncsi kő szívében
titka hegyeknek;
lant húrjai közt búvó
pillanatcsendek.
vagyok még
merész pipacs, gyomok közt
virítva hetykén;
országot körbefonó
örökzöld repkény.
és vagyok
papucs gyermekem lábán,
reménytől rengő tér,
szivárvány ívű versek,
temető kövén ér,
ujjongó harangzúgás,
üszkös ujjban rőt vér;
világtalan meteor,
villamosszikra-fény –
zsarátnok, emberi lény,
éntelen
énes
én.
11 hozzászólás
Kalap le.
Még lejjebb.
Áron
köszönöm! ez a vers a kritikusokból ellentétes véleményeket váltott már ki: valakinek túl sok volt benne az értelmetlen, abszurd képzettársítás, ugyanakkor volt, aki értette, mi miért… azt hiszem, te is, és ez jólesik.
valóban sokszor megihlet gyermekem és az őt körülvevő varázs. azt hiszem, mint minden szülő (ideális esetben), elsősorban és főállásban anya vagyok, az összes többi utána jön…
Köszönöm a dícsérő szavakat – nemcsak a költő-énemnek estek jól!
Nagyon tetszenek ezek a képek, egészen újszerűek, felüdülés volt olvasni! Köszönöm!
Bámulatosan szép szabadvers. Gratula!
Csak egyetérteni tudok az előttem szólókkal, nagyon jók a képek, amiket felsorakoztatsz. Az örökzöld repkényes versszak tetszett legjobban nekem, meg a végén a nyelvi játék, jó, hogy mersz szabadon bánni a szavakkal.
Üdv
Zsázsa
köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Mostmár ismételni fogom korábbi önmagam: Nagyszerű!
Tök jó!!!!!
Üdvi: dp.
U.I.: oké annál jobb…))
Nagyon érdekes szerkezetű, szép kis versike.) Grat:)
aszta, Ormi! ez… nagyon tetszett. megy egy ötös.
üdv: d