Csíkos zoknit húz a zebra,
abban megy a zebra-napra.
Meglepődik, mert mit lát ott,
minden zebra zoknit váltott.
Megdörzsöli szemét gyorsan,
a látása rendben… Jól van!
Pöttyös zokni minden lábon,
bár csíkos volt tavaly nyáron.
Szégyenkezik bizony nagyon,
miről maradt le ő vajon?
Tavaly nem volt zebra-napon,
akkor fájt a foga nagyon.
Zebra Zoli divatmogul,
a nagy pöttyökért bolondul,
a zebrákat mind beoltja,
maradi ki nem ezt hordja!
Virít a sok pöttyös zokni,
így ám könnyű zebrát fogni,
mert nem álcáz jól ruhájok,
s érkeznek az oroszlánok.
A mi zebránk védve vagyon,
árnyék csíkot vet a napon,
csíkos zokni a jó álca,
nem látszik így az ő lába.
Ám a többit megkergetik,
mert a zebrahúst szeretik,
Zebra Zoli, divatmogul,
a szakmádnak bealkonyul!
Ezen túl már észhez térnek
mind az összes zebra-népek,
többé zoknit nem cserélnek,
nézd, csíkosban mendegélnek!
4 hozzászólás
Szia!
Nagy mókamester vagy. Jó ötlet. Ügyes megoldás és nagyon szórakoztató. Ez jellemzi az írásodat.
Tetszett.
Üdv
Zoli
Köszönöm az értékelést, kedves Zoli! Mindig a téma ötlete a nehezebb… aztán versbe öntöm előbb-utóbb, amikor rá vagyok hangolva.
Örülök, hogy tetszett!
Üdv.: allberth
Felüdülés olvasni a versedet, kedves alberth, és nem csak gyerekeknek… :))))
Üdv: Klári
Igyekszem úgy írni, kedves Klári, hogy ne legyen fárasztó az olvasása. Ha meg még üdítő hatású is, annak még jobban örülök!
Az állatos verseket valóban nem csak a gyerekeknek írom… hanem bárkinek, aki szereti őket. 🙂
Üdv.: alberth