209 forint

Korábban indultam munkába, hogy még félúton beugorjak egy CBA-ba kajáért. Májkrémet vettem, meg kenyeret, mivel így 209 forintból egész jól elvagyok egész nap. Éppen a villamosra vártam, mikor egy fekete szőrű, csendes, aranyos kutyus jött oda hozzám. Valószínűleg kóbor, és még valószínűbb, hogy megérezte a májkrémet. Megsimogattam, ő pedig csak nézett rám, hogy mikor adok enni. Nem adtam.

Mikor leszálltam a munkahelyemnél, akkor vettem csak észre, hogy követett. Na, nem lesz ez így jó – gondoltam. Moziban dolgozok, úgyhogy nem vihettem be, viszont nem akartam, hogy egész nap kóboroljon szegény. A közelben volt egy boltíves átjáró, én pedig szereztem egy kötelet és kikötöttem oda. Volt még 10 percem, úgyhogy kértem neki valami kaját, és levittem, ne éhezzen már egész nap.

A munka ismét unalmas volt, és ahogy telt az idő, egyre többet gondoltam szegény kutyára, szünetekben gyakran kijártam hozzá, játszottam vele, kértem még egy kis tálba vizet, meg zsömléket mellé, s azt is kivittem.

Lassan véget ért a műszakom, este 11 felé járt az óra. Elfogyott a kenyerem, a májkrémemből pedig már csak kb. egy nyalásnyi maradt. Ahogy nézegettem éhségem eredményét, fantasztikus ötletem támadt. Egészen brilliáns agynak tartottam magam ettől. Megvártam azt a pár percet, amíg elmehetek, és felvillanyozva mentem ki a kutyámhoz. Rákentem a májkrémet az ujjamra, ő pedig lenyalogatta, nagyon tetszett neki is. Elengedtem, és úgy lóbáltam a kezem, hogy velem jöjjön, a szag után. Így is lett.

Hazaértünk, és az ajtót kaján vigyorral zártam be. Ledobtam a holmim, és a kutyával a konyhába mentem. Még mindig vigyorogtam. Nem vártam sokáig, elővettem a húskloffolót és elkezdtem teljes erővel ütni a kutya fejét. Egyet, kettőt, reccs, hármat, nyüszít, négyet…

Nem halt meg ettől, úgyhogy beletapostam a fejébe, amitől elég véres lett a papucsom, de legalább nem szenvedett tovább. Fogtam egy éles kést, lenyúztam a bőrét, levágtam a fejét, kiszedtem a bensőségeket…

Most több hétre elegendő húskészletem van.