az nem mint gondoljuk, a jobb és a bal,
egy zsemlyét kettőbe vágja az ember
legtöbbször úgy osztja el egymással.
Van aki a felső részét akarja
de van ki mindig csak az alsót veszi,
az egyiknek felső rész a mindene
de van aki csak az alját szereti.
De van az is, hogy egyedül van otthon
és akkor mindkét felét meg kell enni,
tetejét ő szárazon is megeszi
az alját vastagon, vajjal megkeni.
Egy párnál is ez így ment ötven évig
a nő mindig a felső felét ette,
ötven évig nem maradt más hátra, mert
a férje az alsót rögtön elvette.
Egy nap az asszony ágyban maradt fekve
a magas láztól fel sem tudott kelni,
a férje ágyhoz vitte a reggelit
ott akarta a zsemlyét ketté szelni.
„Kedves párom, ma volna egy kérésem
elkapnám e, a zsemlye alsó felét,
ötven éve, hogy csak azt ettem volna
de azt te etted, így ettem tetejét.”
„Én pedig, csak azért ettem az alját
mert gondoltam, te a felsőt szereted,
aljából nekem már rég elegem volt
őszintén megmondva soha sem szerettem.”
Fontos számunkra ebből a kis versből
a kimondott szóból ért csak az ember,
ne csak gondoljuk, mondjuk is meg nyíltan
mert néha a másik, még szólni sem mer.
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
A történet nem rossz, de szerintem inkább prózát kívánna. Próbálkozz meg vele.
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Két ujjas tipegető vagyok, már a versek is néha meghaladják a gondolataim gyors leírását, prózában pedig az lehetettlen. Azért is jó, hogy nem sokan kommentálják a verseimet, mert az illemkodex kényszerít a hozzászólás megválaszolására, és már az is számomre egy hatalmas teljesítmény, páldául egy ilyen válasz mint ez, egy tízujjas gépírónak, esetleg egy két perc, nekem azonban fél óra.
üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
A cím olvasása után képek özönlöttek felém. Úgy látszik, az ősz tényleg az emlékezések évszaka. Nagyanyám említette a zsömlét "zsemlye" néven, hát eszembe is jutott rögvest még néhány szófordulat tőle.
A zsemlyének én az alját szeretem jobban, de gondolkodás nélkül hallgatnék erről, ha osztoznom kéne bárkivel.
Történeted tanulságos. Egyrészt az önfeláldozás miatt, másrészt azért, hogy "néma gyereknek az anyja se érti szavát". Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha meg lehetne mondani bárkinek, amit gondolunk. 🙂
Örülök, hogy írsz. Kíváncsian várom minden nap új publikálásod. 🙂
Tartsd meg ezt a szokásod továbbra is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Először is, hogy nehogy tévessen értsen meg valaki: Természetesen örülök minden hozzázászólásnak, habár nekem az olvasók száma az igazi mérce. Én is majdnem minden feltett verset elolvasok, de amióta nagyon kell vigyáznom a rendelkzésemre álló idővel a szemeim végett, a "Fairness" szempontjábol nem írok egyhez sem semmit, mert nem volna igazságos azokkal szemben, akiket bár elovasok, szeretnék is hozzászólni, de akiknek már nem tudnék írni. Így hát inkább elfogadom, hogy nekem is kevesebben írnak, amely azt a számomra pozitív eredményt hozza, hogy kevesebbre kell válaszolnom. Kicsit abszurd, de sajnos ez az őszinte helyzetem. Huh, de komplikált gondolatfejtés, és ennek a helyes letippelése. Köszönöm, hogy írtál és üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
Nem azért írok hozzászólásokat, hogy visszakapjam őket. Ha így lenne, akkor már rég nem hagynék nyomot sok alkotónál. 🙂
Egyszerűen csak kedvelem az irodalmat, és ha találok valami fogamra valót (mint pl. a zsemlye), akkor kifejtem véleményem. Tenném többször is, de az időm véges.
Egyébként örülök annak, hogy hosszasan válaszoltál annak ellenére, hogy óvni kéne a szemed.
Na, tiszta vizet öntöttem a pohárba. 🙂
Sok örömet kívánok neked az alkotásban. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Egy kicsit megmosolyogtam igazságot hordozó, tanulságos versedet.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy olvasol és meg is írtad. Szeretem az ilyen "tabu" témákat, amelyeket sokan szeretettel agyon hallgatnak. Köszönöm, hogy itt voltál, és üdv Tóni