Magába zárja vasfiókod
a szállni vágyó sasfiókot,
éjekbe alvadt gyertyafénytitok
ringatja még, hogy majd repülni fog,
hiába füttyög, hív a messzeség,
magadba zárod csönded vesztesét,
szegett hitedben mély a fájdalom;
mi' jó lehet a másik oldalon,
ott színek vannak, mindig tűz a nap,
ki ott él, sokkal, százszor boldogabb,
…és napra hold kel,
télre új tavasz,
és minden reggel
mindig ugyanaz,
és gyászcsokrát a szürkeség mogorva
szálakból rója napra nap bokorba…
A nap elől elbújni nem lehet,
s ha nincs, teremt a büszke képzelet
fényekre forgó, százszín madarat,
röpülni fog, a szó az akarat,
fújjuk majd, föl, ha szállni képtelen
vigye a szív. A puszta értelem
bilincs, szabadnak, látod, így szabad
megélni vágyott másik oldalad,
a gond, ha néha kérve rádkopog,
legjobb, ha gyorsan tűzre átkozod,
…és napra hold kel,
télre új tavasz,
és minden reggel
mindig ugyanaz,
csokrát az öntelt másokat okolva
szálanként rója napra nap bokorba…
Emlékezz, néha tisztán felfehérlett
a gondolat, és aztán semmivé lett,
hogy űzhesd újra éjszakákon át
fényekbe oldott ősi dallamát
virágszirmokba bújva, kő alatt,
könyvlapok közt, hogy hátha ott maradt…
semmi sehol. Az út, ha véget ér,
számot vethetsz magaddal, semmiér’,
de addig menj. Tudom hogy fájni fog,
ráérsz rájönni még, hogy nincs titok,
…és napra hold kel,
télre új tavasz,
és minden reggel
mindig ugyanaz,
béklyóid csokrát túlvilági horda
szálanként rója napra nap bokorba…
40 hozzászólás
Kedves aLéb!
Mint mindig most is "megfogott" a versed. Már a formája is nekem oly csodálatos, és mindig azon gondolkodom, hogy nekünk amikor olvassuk már könnyű és tetszik is gondolatmenet, de megírni , megírni így sohase tudnám.
Örülök, hogy elolvastam, és
üdv Tóni
Köszönöm a figyelmedet, Tóni, örömmel láttalak. Hogy mi könnyű, mi nehéz, mikor mit érzünk annak, ha alkotunk vagy olvasunk, ez szerintem teljesen egyéni. Köszönettel olvastam a véleményed.
aLéb
Kedves aLéb!
Versedben ez a sok-sok érzékletes kép,
magával ragadott,"ab roncs"-od engem is elgondolkodtatott!
Megérdemled az öt csillagot!:)
Kedves Dóra, köszönöm, hogy itt jártál, örömmel olvastam a hozzászólásod.
aLéb
Kedves aléb!
Valóban magával ragadó és elgondolkodtató. Hiába akarja az ember megkötni magát, vagy mást, a gondolat, az akarat, a szó a szelek szárnyára kap és mindig is repülni fog. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Szilvi, köszönöm szépen. Úgy legyen.
aLéb
Már máshol is megmondtam, hogy foglak még olvasni. 🙂 Most is csak azt tudom mondani, hogy többször olvasós, a versed szerkezete pedig profi. Nagyon nagy hatást érsz el a refrénekkel.
Zsu
Örömmel láttalak, Zsu, köszönöm!
aLéb
Drága Béla!
Nehéz megírni valóban egy ilyen költeményt…
Megérteni, átérezni talán még nehezebb,
hisz minden gondolat más embernek, mást jelent…
Engem megfogott és elgondolkodtatott ez az újabb remeked! 🙂
Szeretettel olvaslak midig: Tünde
Tünde, valóban így lehet, írni, vagy olvasni, talán a megélés súlyát tekintve, hasonló érzés. Örülök, ha így élted meg a verset.
aLéb
Remek a forma, remek maga a vers,és remek a cím is.
Valóban úgy van,hogy mindenkit más "fog" meg egy versben. Számomra ez a mondatod volt az, ami nagy igazságot hordoz:"Tudom hogy fájni fog,ráérsz rájönni még, hogy nincs titok"
Szusi, nagy örömmel láttalak, annak külön örülök, hogy találtál magadnak gondolatot a versben.
aLéb
Nagyon sok, szép képekkel hangsúlyozod a mondanivalód. Egy lélegzettel nem is lehet befogadni.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm, hogy meglátogattál, oroszlán.
aLéb
huh… asszem vissza kell még jönnöm:)
Remek vers, nagyon…
Grat!
Évi
huh… gyere, Évi.
Kösz 🙂
aLéb
Kedves Aléb
Aki mások lelkébe könnycseppet csal az egy sámán.És te az vagy.
Nagyon szép a versed.
Ágnes
Nagyon köszönöm a hozzászólásod, Ági, azt érzem belőle, hogy beengedted a verset. Örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Lassan már felesleges lesz hozzászólást írnom a verseidhez, mert mindig ugyanazt érzem, témától függetlenül – mintha nem is tinta csepegne ki a tolladból, hanem méz! 🙂 Nagyon tetszett, és biztos vissza fogok még térni rá!
Szeretettel: Kalina
Kalina, azért remélem, itthagyod a versim alatt később is a véleményedet, midnig örömmel olvasom. Köszönöm a szavaidat!
aLéb
Az abroncs egy szorítógyűrű, ami most széttörtél… Amikor először olvastam, akkor bemásoltam egy mappámba, hogy tudjam elégszer olvasni. Azóta is azt érzem, hogy benne élek… (valahol a sorok mögött)
Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül, aLeb. Most én köszönöm, hogy olvashatlak!
Ölellek.
pipacs 🙂
Pipacs, örülök, hogy benne éltél a versben, azt gondolom, hangulataink, pillanatnyi helyzeteink befolyásolják, hogyan élünk meg hatásokat, mit várunk, és mit vélünk már sajátunknak… vagy mit nem 🙂 Örülök, hogy szívesen olvasol, és köszönöm, hogy megírtad, hogyan hat rád a vers.
aLéb
Egyik legszívbemarkolóbb versed ez kedves Aléb!
A vers felépítése pedig költőhöz méltóan remekül kivitelezett alkotás. Az ismétlődések, majd versszakonként változó utolsó előtti sorok, ölelve erősítve benne a mondandót.
szeretettel-panka
Köszönöm szépen Panka, örülök a véleményednek!
aLéb
Kár, hogy nem tudok még egyszer 5 pontot adni:(
(mondtam, hogy jövök még:).
Az egyik legjobb vers, amit mostanában olvastam… nem csak a tartalom, de a forma is nagyon..
Évi
Pont nem a pont, Évi :-)). Köszönöm, hogy itt voltál, és nagyon örülök a véleményednek.
aLéb
Csodálatos elmélkedés, gyönyörű vers.
Szeretettel
mesako
Köszönöm, hogy olvastad, Emese.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Versedtől kirázott a hideg, próbáltam átélni. Hatalmas nyomást gyakorolt rám, a mellkasomra telepedett, vasmarokkal szorított talán azért is, mert eddig is agyaltam hasonló dolgokon, többször is.
Úgy adtad át a túlvilági érzést, mint aki megjárta már a poklok bugyrait.
A refrének erősítették bennem a hatást, ezen kívül gondolkodtattak is elég rendesen.
Ha ez volt a célod, nálam elérted, mert most fejvesztve menekülök a következő versedhez, hogy enyhüljön a szorítás.:)
Remekeltél, de miért is lepne meg? Csak azért nem esett le az állam most, mert már régen megtette, hiszen itt bármikor színvonalra lelhetek. Ráadásul úgy járok a verseidhez akár valami kísértet, mert mindig van mit tanulni. 🙂
Hát, ez most kísérteties hatást gyakorolt rám. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon örülök, hogy meglátogattál, Kankalin. Köszönöm a szavaidat, tudod, talán az, ahogyan értelmezed a verseket, ahogy átforgatod a tartalmat és a mélyére nézel, az miatt nagy örömmel olvasom mindig a hozzászólásaidat.
Köszönöm, hogy újra itt jártál!
aLéb
Kedves aLéb!
Beleborzongtam a versedbe, de mégis szép. Gratulálok!
Ági
Köszönöm, hogy olvastad, Ági. Örülök, ha hatott rád a vers.
aLéb
Kedves aLéb!
Magával ragadó és elgondolkodtató a versed. Gratulálok hozzá.
Mária
Kedves Mária, köszönöm, hogy olvastad.
aLéb
Szia!
Gratulálok!!!!
Szeretettel:Marietta
Örömmel láttalak, Marietta, köszönöm!
aLéb
Az élet rettenetes monotonitását olvasom ki a versedből. Nagyon lemondó, fájdalmas. Pedig nem biztos, hogy a másik oldalon mindenki boldog:) Gratulálok!
Klára
Kedves Klára, persze, ez csak egy vers, nem napló :-))). Teljesen igazad van, és remekül érzed, a monotonitás fájdalma és az ebből ereső "túlsó part" érzés erősen jelen van a versben. …és hát igazad van, a boldogság nem "oldal" kérdése :-), ezért is vezet vissza a versben az első szakasz után a önnön viszonyainkhoz a vers. Nagyon köszönöm, hogy olvastál!
aLéb
Gazdag sókinccsel megírt, érdekesen alkotott formába öntve készült versed különösen megfogott. Érdekes, mindhárom dús szakasz egy-egy szabályosan szerkesztett mondatból áll, s rajta végigvonuló mély gondolatok elmélkedésre késztetik az olvasót.
Szeretettel: Kata
Kata, köszönöm a véleményedet, örülök, hogy elgondolkodtatott a versem.
aLéb