Így reggelente,
ha ébresztgeti lelkemet a föld
moccanó illataival,
még eszembe jut
egynémely lélegzetvétel zamata –
szinte érzik nyelvemen a múlt.
Te mindenhol ott vagy,
hisz ott voltál s leszel.
De én
mintha mindig csak ablak lettem volna,
amelyen át látni lehet téged,
legtisztábban, legélesebben.
Mint Nyárkisasszony
a Gyönyörűzöld Mező
virággal hímzett pázsitján,
úgy táncolod tele
e lélegzetvételnyi, pillanatnyi
végtelenségeket.
S én
mintha csak levegő lennék,
virágok felszálló illata,
vagy pillangó szárnya keltette örvény,
mely kerekedik és semmivé rebben,
csak az vagyok,
amin át meglesni lehet
áldott szellőröppenéseid.
Mint Hazdurrah tánca
Belmír lángvörös homokjába,
lelkembe éppúgy lehelt
titkos, buja életet
minden szárnyas lépted.
S én soha nem kértem,
hogy engem is taníts
járni, táncolni, röppenni;
csak ballagok a múlt után,
mintha nem is előre,
hanem hátrafelé haladnék.
Szem voltam csupán, hogy lássalak,
s azért maradtam itt,
hogy őrizzem nyomdokod.
20 hozzászólás
Kedves black eagle!
Bizonyára csak a benned meggyökeresedett költő mondatja veled így:"úgy táncolod tele
e lélegzetvételnyi, pillanatnyi
végtelenségeket.
S én
mintha csak levegő lennék,
virágok felszálló illata,"
Valójában pedig az emlékezés, a tisztelet, az elismerés, és a csodálat szól versedből. uDerék dolog, így utólag is! Őrizd bátran, és büszkén azt a nyomdokot!!
Elismeréssel gratulál, és barátsággal üdvözöl: pusztai
Drága Pusztai!
Nagyon köszönöm neked az itt hagyott gondolatokat, érzéseket. Jelenléted mindig nagy megtiszteltetés, buzdításod pedig értékes kincs nekem.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, nagy örömmel láttalak.
Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Nagyon átérzem ezt a versedet, mely ugyanolyan tiszta, mint a többi írásod.
Nyugalmas, csendes belső monológ, szelíd vívódás, tele különleges képekkel, egyszerű és beszédes szófordulatokkal.
Az első szakasznál eszembe jutott az egyik szonettem; illatokra, ízekre, hanghatásokra épül, szintén emlékezés, felidézés, közelben tartás és felismerés. Nem másolom ide, csak elgondolkodtam, hogy – bár az emberek és a történések különbözőek – van hasonlóság a megélésben és az "utóhatásokban".
Az emlékek megmaradnak, intenzíven jelen vannak életünkben, senki és semmi nem törölheti ki őket, előhívjuk, keserű, édes vagy keserédes telepedik ránk, nyomai az örök jelenlétnek és az örök hiánynak. Ez a paradoxon természetes folyamat, végigkíséri életünket, mert azokat a "nyomdokokat" őrizzük, nem képes feldúlni zivatar, nem moshatja el semmiféle eső.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a versedet. Megérintett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet és kedves, buzdító szavaidat. Mindazt, amit a versről elmondtál és az emlékekről, bizonnyal el fogom olvasni mindig újra, valahányszor benyitok még ide a jövőben ehhez a vershez. Visszajelzésedet szívembe zárom. 💝
Elárulod nekem, melyik szonettedre gondoltál? (Kérdem, mintha… a kérdés nyilván akkor érvényes, ha bekukkantasz még ide. 😊 )
Laca 🙂🌹
Szia Laca! 🙂
Elárulom: az Illatod című szonettem a "tettes", annak a záró terzinái.
"Lám, fizetni kell az Élet asztalán;
kőkemény a sarc, az ára ég felett,
és az óra körbe-körbe jár tovább,
míg az éjbe kúszik édes arcszeszed;
megálmodom, s még bezár az illatán,
bár se Kép se Hang, a Szó is elveszett."
(Mindig vissztérek oda, ahova hsz-t írtam.) 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Köszönöm, hogy elárultad. 🙂
Én nem minden esetben térek vissza oda, ahol hsz-t hagytam, mert sűrűek a napok; kivált igaz ez azon alkotók esetében, akikről tudom, hogy úgysem válaszolnak. Ha úgy érzem, hogy a mű megérdemli nem csupán a figyelmet, de a visszajelzést is, akkor írok oda pár szót, de mivel tudom, hogy az alkotó rendszerint nem válaszol, én sem térek vissza oda. Ettől függetlenül a következő műve alá is bejegyzek pár szót, ha értéket találok benne. 🙂
Bizonyos alkotók esetében azonban természetesen mindig visszatérek. Ők azok, akik hozzám hasonlóan (és szavaiddal élve) közösségi oldalként tekintenek a Napvilágra.
Örömmel láttalak ismét.
Laca 🙂🌹
Kedves Laca! Különleges képeid a mesék varázsát közvetítik! Mi vagyok én, és ki vagy te ellentétpár felvázolása nagyon élővé teszi a "mesét". Egyszerre líra, és epika! Remek vers. Élnek, lüktetnek a szavak! Erejük, sodrásuk van! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Tökéletesen elkaptad, két meséből emeltem át alakokat, hogy hasonlatokkal éljek a jellemzésben. Bár ma inkább ezeket már fantasy-nak nevezik. Az ellentétpárt illetően is nagyon jó szemmel vetted le a verset, amely egyik kedvencem; óvom, dédelgetem, mert nemében, fajtájában a legutolsó, ma már végképp nem írok ilyeneket. Ez a témakör azt hiszem, körbe ért, bezárult, s összefoglalásként ez a vers lehet a koronája.
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet, örömmel láttalak.
Laca 🙂
Kedves Laca!
A messze és a közel,az elérhetetlen és a megtalált,
keresztüzében kutatsz az ideál után!
Szeretnéd azt megisnerni,látni a legszebb kibontakozásában!
Mint megfigyelö,akinek az egész akarata,minden vágya
öszpontosul ez után.
Kaptál,talán kissé kegyelemböl is,de annál jobban ízlett!
Beismered,hogy bizonyos módon méltatlan voltál a ´kapottra´:
Nagyon szépek a hasonlataid,mintha csak eblak lettél volna,
mint Nyárkisasszony…és és
Gratulálok csodaszép írásodra!
Üdv:sailor
Szép reggelt!
Kedves Sailor!
Már volt szerencsém megismerni, mintha valóban az elérhetetlenre találtam volna rá, sajnos a sors azóta újra az elérhetetlenség ködébe rejtette; ideál után nem kutatok, ez a vers egy megemlékezés, ahogyan azt kategóriaként is megjelöltem. Ami a vágyakozást illeti, az is csak a múlt felé hajlik vissza; tudatában vagyok, hogy ez a szerencse egyszeri volt és megismételhetetlen. A jövőt illetően csak hasonlóban hiszek, az ugyanolyat kizártnak tartom.
Nagyon köszönöm, és örülök, hogy itt jártál.
Laca 🙂
Kedves Laca!
Csodaszép verset írtál!
Szeretettel olvastam.
Jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
Kedves Laca!
Lenyűgöző ez a versed (is). Még emlékszem, egy másik portálon ismertük meg egymást sok évvel ezelőtt, és akkor még friss volt benned ez a fájdalom, ami azóta sem múlt el. Nagyon beszédesek soraid, minden elismerésem.
"csak ballagok a múlt után," majd a záró sorok:
"Szem voltam csupán, hogy lássalak,
s azért maradtam itt,
hogy őrizzem nyomdokod."
Talán a féjdalom szüli a legszebb verseket…
Minden elismerésem!
Szeretettel,
Ida
Csodaszép vers, kedves Laca!
Nem lehet elégszer olvasni..
Nagyon szépen tudsz szeretni…
Szeretettel: gleam
Kedves Zsuzsa, Ida és Gleam!
Nagyon köszönöm figyelmeteket és az értékes visszajelzéseket, örömmel láttalak mindőtöket. 🙂
Laca 🌹🌹🌹
Szia Laca!
Szívből gratulálok, nincs mibe belekötni.
🙂
Kérdés: ki Hazdurrah és Belmír?
Köszönöm a segítségetm
Szeretettel: Szabolcs
Üdvöm, Szabolcs!
Szívből örülök. 🙂
Kérdésedre a válasz: A "Hazdurrah tánca" egy régi fantasy regényem, amely a múltban itt-ott részben már megjelent, pl. a "Szabadon" c. antológiában a "Tarah könnyei" c. részlete olvasható; Hazdurrah e regény egyik alakja, akinek lába nyomán buja élet sarjad, ha táncra perdül, Belmír pedig egy helyszín, egy leigázott majd felszabadított birodalom ugyanebben a fantasy-ban.
Örömmel láttalak.
Laca 🙂
Szia Laca!
Köszönöm az infókat.
🙂
Ezekkel egy új megvilágításba kerültek soraid, mintha te is részese lennél ennek a fantasy-nek. Bár könnyen meglehet, hogy ezt csak én magyarázom bele.
🙂
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves, Szabolcs!
Meglhet, hogy nagyon is igazad van, elvégre azt mondják, mindaz, amit leírunk, mi magunk vagyunk; a jó és a rossz is, mindaz, amit szeretünk, mindaz, amitől félünk, stb. És Vezsenyi mondta egy alkalommal, hogy "amihez egyszer közöm lett, az már rólam szól." Érdekes gondolat, és talán passzol is ahhoz, amit mondasz.
Köszönöm, hogy visszatértél, örömmel láttalak ismét.
Laca 🙂
Kedves Laca!
Az ablakon kilátni-belátni, és talán fontosabb, amit a kint látott élmények a bentiekben kiváltanak.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Mindaz, amit mondasz, igaz lehet, és az is igaz, hogy bárhová belépek, ha van ott ablak, rendszerint azonnal és önkéntelenül kinézek rajta. 🙂
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Laca 🙂🌹