Csillagos éjen ért az ábránd,
erdőnk ölén vidéki rejtek.
Júliusi illat, s csend pulzált,
e derűs békét lopva csentem.
Csillagos éjen ért az ábránd,
tavunk fodrán csillagfény játszott.
Nádas, mellette békák zengtek,
és létörömük nagyon látszott.
Csillagos éjen ért az ábránd,
sík pusztán, délibábos rónán.
Véget nem ért a kies Alföld…
Nézd! Borzas gödény ült a trónján.
Csillagos éjen ért az ábránd,
északi hegyünk büszke szirtjén.
Ezt a sok lopott boldog percet
te is láttad szemem íriszén?
4 hozzászólás
“Csillagos éjen ért az ábránd” visszatérőként jelenik meg minden versszak első soraként, mellyel hangsúlyozod ennek fontosságát, mindennek felettiségét.
Nagyon jó hangulatú, pozitív üzenetű sorok.
Tetszéssel és elismeréssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
Csodaszép ábrándok!
Élmények!
“Júliusi illat, s csend pulzált,
e derűs békét lopva csentem.”
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
De jó! Úgy örülök, hogy “jó hangulatú, pozitív üzenetű”-nek látod.
Igy is van. Köszönöm szépen:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa