forró nyári nap
kíméletlenül éget
fűszál elszárad
***
az utak mentén
keserves a háború
a csepp harmatér
***
egy száraz karó
fűszálnak árnyékot ad
egy életmentő
***
meztelen csiga
reggel utolsó útján
csak felére ért
***
nevető arccal
a nappal szembe fordul
a napraforgó
***
előttünk csillog
a hortobágyi síkság
Fata Morgánja
***
hívón integet
a távoli gémeskút
egy korty hűs vízzel
3 hozzászólás
E Haiku, egy százszázalékos visszatükröződése otthoni tartózkodásomnak:
…sokan rámnéztek, de senki sem szólt egy szót sem hozzám…
Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon megfogott az alkotásod!
Belső világodat csodásan írod meg a természet képeivel!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Köszönöm szépen a véleményedet. Ezekben a Haikukban megpróbáltam visszaadni, amit ott az úton éreztem, habár a klimatizált autó, nem tudta tökléletessen visszaadni az kinti hőséget, de még nagyon jól az emlékezetemben vannak a hetvenes évek útjai hazafelé, amikor klimatizált autókat még csak az amerikai filmekben láttunk.
Az igazi fáradság, még csak most jön ki rajtam.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni