Lehet, hogy nem is vagyok itt,
talán csak ébren álmodom?
mámoros tekintetemmel
a tó tükrén ábrándozom.
Víg gyerekek sikkantgatnak,
mint a labda, száll kacajuk.
Kishalak úsznak, víz fröccsen,
semmire sincs most panaszuk.
Meleg a víz, hozzá csábít,
huncutul csillan a tükre.
A tó sima, mint a selyem,
flörtöl, készen áll egy trükkre.
Ni, sirály röppen szabadon,
partnál karcsú lepke libben.
Ábrándozva szárnyal alant,
nem úszik habfehér lisztben.
Elringat, átölel óvón,
csókolgat a szelíd hullám.
Majd szürkül az ég, jő tajték,
ó, jaj, még kitör a vulkán!
Aztán mintha reám nézne,
tán még el is mosolyodik.
A moraj alábbhagy, csend ül,
felleg végleg távolodik.
Ismét jámbor a Balaton,
lebegve ébren álmodom.
Hosszú legyen az ábránd,
vágyam szállt édes vánkoson.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Ábrándosan szépen beleélted magad
a természeti szépségskben.
"Lehet, hogy nem is vagyok itt,
talán csak ébren álmodom?"
…nem álmodtad,láttad!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Igen voltam egy kicsit kikapcsolódni, pár napot. De nagyon jó volt egy csöppnyit feltöltődni. Aztán itthon folytatódott minden, ahogy abbamaradt.
Köszönöm szépen kedves szavaid, és az idézést.
Ihletekben gazdag, jó egészséget kívánok, kellemes és szép nyári napokat.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Szép Napot kìvánok 😊
"Elringat, átölel óvón,
csókolgat a szelíd hullám.
Majd szürkül az ég, jő tajték,"
Szép ábrázolás.
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Köszönöm szépen kedves szavaid, és az idézést.
Ihletekben gazdag, jó egészséget kívánok, kellemes és szép nyári napokat.
Üdvözlettel: Zsuzsa