Mennyi mindent elvesztettél már
Ott a vágyak völgyén járván.
Láttad olykor, borult égbolt vár,
Nem a hétszín-szép szivárvány.
Álomban éltél.
Régen örök álmod alszod már
Csak az emlék éltet bennünk.
Sír a lelkünk, az idő elszáll
Itt hagytál de nem felejtünk.
Legenda lettél.
Látod mi vár rád, ha fényre lépsz?
Addig élsz csak, ameddig nem félsz.
17 hozzászólás
Szia Dodesz! Tetszik a röviden megfogalmazott frappáns gondolatokért! Klassz a befejezés: "Látod mi vár rád, ha fényre lépsz? / Addig élsz csak, ameddig nem félsz. " Így van! Üdv: én
Szervusz Te!
Kicsit elkéstem vele, egy héttel előbb kellett volna feltennem.
Örülök, hogy tetszik.
Barátsággal: dodesz
Nagyon szép és megható a versed kedves dodesz!
szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Szeretettel láttalak nálam! 🙂
Kedves Dodesz,
Szuper jó ez a vers, gratulálok!
szeretettel írótársad: Aphrodite
Ó, én Aphroditém, már azt hittem, sose jössz te!
Vágytam rád, mint vágyik a száraz föld az esőre.
Zúdíts rám friss záport, selymes bőrömig ázzak,
megkapsz tőlem mindent…hát, most mit magyarázzak? 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Olyan ez a versed, mint egy fájdalmas jajkiáltás a fényre lépő után…
Szép és megható.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nos, tulajdonképpen teljesen igazad van.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: dodesz
a szivárványnak hét színe van?…ezt nem is tudtam…a gondolat az jó…a rímekkel nem bíbelődtél sokat.
Kedves barnaby!
Fogalmam sincs, valójában hány színe van a szivárványnak, én eddigi olvasataimban hétszínűnek aposztrofáltan emlékszem rá. 🙂
Az aphroditést köszi! 🙂
Barátsággal: dodesz
az Aphroditének írt válaszod viszont kiváló!Gratulálok hozzá. 🙂
Kedves Dodesz!
A versed egy nagyon szép sírfelirat is lehetne, ha az utolsó két sort elhagyod.
Judit
Kedves Judit!
Igazad van, de nem elhagyni kellene a két utolsó sort, hanem átírni, hogy a kezdőbetűi megmaradjanak. 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Versed fájdalmasan szép, minden szavad egyúttal egy szép emlék is.
Megható, hogy: "Legenda lettél."
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, kedves Kata!
Szeretettel: dodesz
Tiszteletem, Dodesz!
Észrevettem, hogy versed igazából egy akrosztichon. Így még meghatóbb, és egyben kicsit megrendítő is. Szép emlékművet állítottál – lám, nemcsak márványból lehet.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Szia Laca!
Szeretem az akrosztichon nyújtotta mankót. Adott kezdőbetűvel kevesebb szó között kell keresgélni a megfelelőt. 🙂
Barátsággal: dodesz