nektek ma itt csak gratulálni akarok,
ma van nektek a szép nevetek napja,
November, az a Katalinok hónapja.
Egyszer azt mondtam én egy Katalinnak
ha a dolgok egyszer majd úgy alakulnak,
's véletlenül talán, belém szeretne
akkor engem ő soha el nem feledne.
De mielőtt belém szeretett volna
lehet még az anyja is nekem szurkolna,
„Ilyen csávót lányom, te nem szerethetsz
ha hozzá mész, te engem el is feledhetsz!”
Így nem Katalin lett a feleségem
nem csillog neve nekem már nagyon régen,
azonban mint most is Katalin napján
itt ülök minden évben a Tisza partján.
Nézem a Tiszát, a hömpölygő vizet
mert nekünk az élet, mindent vissza fizet,
nem Katalin lett az én feleségem
Edámmal, már több mint ötvenhat éve élem.
Azért ma mégis, jó szívvel köszöntöm
üdvözletem e pár sorba beleöntöm,
habár ma több Katalint is ismerek
de én sem vagyok ma már egy „fenegyerek”.
Kedves Katalinok, itt minden jót kívánok
vigyázzatok, mikor jönnek a „huligánok”,
béka csak a mesékben válik szép herceggé
ma már a herceg válik sokszor egy békáé.
Mucsi Antal-Tóni