Lépj a tükörhöz és nézd meg az arcod,
Lásd meg önmagad, és nyerd meg a harcod,
Felejtsd el a múltat, és várd inkább a jövőt,
Temesd el a percet és hívd a következőt.
Ne sajnáld úgy magad, észre úgyse veszik,
Amit tegnap tettek, ma is csak azt teszik,
Nem változik semmi, ha te nem változol,
A nyomorúság nem múlik, bárkit átkozol,
Lépj távolabb, mert közel a szakadék széle,
Ha túl sokáig köszörülöd megvág a kés éle,
Saját magad bántod, és észre sem veszed,
Ébredj fel, mielőtt teljesen tönkreteszed……….
Nem kell a sebeid újra átvágni kedvesem,
Mert ha nem tanulsz a hibáidból elemésztődsz teljesen,
Élve is el lehet temetni a lelket,
Ha rápakolsz annyi lehetetlen terhet…………
Hagyd magad levegőhöz jutni
A világ elől nem lehet elfutni,
Hiába próbálkozol kétségbeesve
Magadat a föld alá temetve……………
1 hozzászólás
Szia!
Bocsánat, hogy a hozzászólásomat a negatívumokkal kezdem. Versedben a szótagszámokra érdemes lenne figyelni, a pontokból a sor végény csak hármat írunk, ez a helyesírás szabálya. Verssorodban a legtöbb szótagszám tizenhét, a legkevesebb pedig kilenc. Nagyok ezek a külömbségek. Ettől a vers olykor kizökken a ritmusából. Ezt hegyd így de hidd el megérné átdolgozni. Próbáld meg és tedd fel ugyanezt átdolgozva, had léssuk a különbséget. Egyébként a versed tartalma, mondanivalója csodálatos. Biztató, tanulságos, szépen szövöd a szavakat. Van benned "spiritusz" hidd el. Engem érdekel az elmélkedésed. Szeretem ezt a témát. Amiket írtam remélem nem voltak bántóak. Ha mégis megbántódtál, már most a bocsánatodat kérem. Továbbra is szívesen olvasok Tőled, írjál.
Szeretettel üdv:hova