Adós, sokaknak sokkal tartozol;
bocsánatot találsz talán amott,
hová imádságod repül s dalod,
ahol te nem leszel többé fogoly.
Nem leszel tespedt világod foglya,
hanem szabad – egy tiszta, szép napon.
Nem szédít már az őrült szélmalom,
s összeáll a kócos szénaboglya.
Adós, sokaknak sokkal tartozol;
riadtan nézed szégyened falát,
s nem érdekel, hogy ki s miért ver át,
az ő baja. De benned ott honol
a feloldozás utáni vágyad.
Tudod, bántanak téged is sokan,
de most, hogy élted árja így rohan –
s felemészt, csontig kifoszt a bánat,
muszáj annyit mondanod: bocsánat!
4 hozzászólás
A feloldozás utáni vágy mindannyiunkban ott él. S hányan szeretnénk bocsánatot kérni sok mindenért – mindenért – de nem megy. Olyan emberi érzésekről írtál Klára, amelyek mindenkiben élnek, de csak Te tudod ilyen szépen megfogalmazni. Boldog Újévet kívánok sok szeretettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm a szavaidat. Igen, a vágy ott van mindenkiben…
BÚÉK neked is szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Ezt a versed eltettem magamnak a "nehéz időkre".
Köszönöm.
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Öröm számomra, hogy a versem segítség lehet számodra…
Szeretettel: Klári