2025. január 3., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    műfordítás

    Ady Endre: Az úr érkezése / Des Herrn Ankunft

    Tauber FerencBy 6 hozzászólás244 megtekintés
    Ady Endre: Az úr érkezése

    Mikor elhagytak,
    Mikor a lelkem roskadozva vittem,
    Csöndesen és váratlanul
    Átölelt az Isten.
    Nem harsonával,
    Hanem jött néma, igaz öleléssel,
    Nem jött szép, tüzes nappalon,
    De háborus éjjel.
    És megvakultak
    Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
    De őt, a fényest, nagyszerűt,
    Mindörökre látom.

    		 Endre Ady: Des Herrn Ankunft

    Als ich verlassen dastand,
    Die Seele schier unerträglich, voll Schrott,
    Wurde ich still und unerwartet
    Umarmt von Gott.
    Nicht mit Posaunen,
    Bei stummem, wahrem Umarmen blieb es,
    Nicht am hellichten Tag, vielmehr
    In der Nacht des Krieges.
    Und erblindet waren
    Meine eitlen Augen. Die Jugend entwich,
    Doch ihn, der glänzende Pracht ist,
    Sehe ich nun ewig.

    (fordította: Tauber Ferenc)
    Share.

    6 hozzászólás

        • Tóni on

          Kedves Feri, én csak annyit írtam: “vers németre fordított cimén csodálkoztam el:” Engem az élet 26 éves koromba, 1968-ban minden német nyelvrtudás nélkül kényszerí-tett egy olyan országba, ahol csak a kézi munka volt értékelve és fizetve is.Otthon is csak az elemit jártam magyar iskolába, az ipariskola az már szerbül volt. Itt kin a min-dennapi élet tanított meg a nyelvre, amely nem az irodalmi német(itt magas német), ha-nem a Svájci német. Az irodalmi, magas németet autodidakta módon tanultam meg évek alatt, ami rengeteg alváshiányra kényszerített. Egy olyan országba kerültem, ame-lyikről már Keszei István is azt írta: ?A legabszurdabb a sorstól, a végzetet legkihívóbb magatartás: idegenben magyarul írni.? Igen, most már tudom, naponta érzem. Itt a Médiában az irodalomról az egész évben nem beszélnek, írnak annyit, mint Magyaror-szágon egy óra alatt. Én sohasem mondtam, írtam azt, hogy én nem ?műfordító? ha-nam mindig csak azt, hogy ?műfordító?. Soha sem akartam a szépirodalom színjére kerülni, mert ahogy a éveken keresztül minél többet tanultam, annál jobban láttam mi-lyen keveset tudok. Sohasem mondtam mondok vélemény senki verseire, mert ahhoz nagyon sok hiányzik nálam, és igazad van ez egy olyan formája a német nyelvnek, ame-lyet soha sem hallottam, ebben a környezetben ahol élek. Ha pedig a csodálkozásom megsértett, akkor bocsánatodat kérem?üdv Tóni?

    Leave A Reply