1.
Ágyyad mellett állok,szívem üres.
Fogom megértően két dolgos kezed.
Szólnál, de nem tudod mit mondj.
Már nem érdekelne engem,tudod.
2.
Szemedbe nézve elmerengek,
Gyerekkorom régi emlékein.
Hallgatok én is némán, csendben.
Nincs is most máshoz kedvem.
3.
Sóhaj, mélyről jövő fájdalmas,
Szakítja félbe a gondolatom.
Arcod kisimult, kezed elernyedt,
De ne félj én itt vagyok veled.
4.
Megállt az idő, az óra sem ketyeg.
Nyugalom üli meg lelkedet.
Egykor nagyon szerettelek,
De most csak állok ágyad mellett.
5.
Már nem haragszom rád, csak nézlek.
Túl sokat szenvedett ez a szív érted.
Könnyem hullik, de már csak az fáj,
Hogy te vagy…te voltál az anyám.
3 hozzászólás
Huhh… többszörolvasásos….
És másodszorra is ugyanazt érzem… meg negyedszerre is.
Fájdalmas, kemény, gyönyörű.
Gratulálok!
Jodie
Kedves Jodie.
Jól esik, hogy tetszik köszönöm.:))
Szia!
Elgondolkodtam azon, hogy sokan vagyunk így. Kifejező a versed, én megértem. Nem is hiszed, mennyire! Gratulálok!
Üdv: Kankalin