Kázmér: Mi ez a zaj, Imre?
Imre: Bizony vonatzaj, hínye!
Kázmér: Szinte kireped az innye
Az embernek, hogy napi
Százszor száguld a ház előtt
Előd a mozdonnyal.
Imre: Nagy gonddal vagy Kázmér!
Talán a házra ráfér
Új vakolat, de már mér'
Panaszolsz?
Ha szólsz, máshol veszek
Telket neked!
Kázmér: Imre, a rekedt bajszos
Fekete testedet!
Már festheted a verandát,
Vagy kérheted a nejed,
Azt a randát!
Na, megyek iszok egy kis
Mirandát!
Imre: Kázmér, Kázmér!
Ez a csinos ház mér'
Lenne olyan szörnyű?
Most kicsit korhű,
De viseld a menetrendet,
És kövesd a trendet,
Előd a munkamorálból
Úgysem enged alapból.
Kázmér: Imre, a brandot!
Engem még a Márlon Brandot
Sem érdekel, akkor is
Költözöm, már öltözöm,
De neked meghagyom,
Hogy a baktert rángasd,
Szavaid ne válogasd,
És jobb lesz, ha este
Felszeded a sínt,
Alkalmasint!
No, elmentem Pestre…
3 hozzászólás
Tetszett a humoros mondatfűzés, aranyos!
Szia!
Személyes élmény jut eszembe versedről.Inkább virrasztok, mint egy éjszakát eltöltök még egyszer a barátainknál, akik az állomás felett laknak. Az a sok vonat zaja,ami éjszaka átdübörög…
Szeretettel:Selanne
Köszönöm a hozzászólásokat és a kitűnő értékeléseket is! 🙂