Itt lenne ideje már a rációnak,
Ami gátat vethet a degenerációnak.
Ez lehet jó kulcsa az intuíciónak,
Hogy véget vethessük minden fikciónak.
Ugyebár művelhet a televíziózás,
De nem árt időnként némi víziózás.
Kimosódik agyunk, esszük a dogmákat,
Ezzel még nem oldjuk meg a problémákat.
A sok krimi, és reklám akváriusz-korban,
Úgy hat értelmünkre, mint kámfor a borban.
Jobb és bal féltekénk leblokkolja mára,
Gyengül, mint az ólom akkusavba mártva.
Sok tompító rap, és hevimetál mellett,
Kellene lágy dallam, mely emeli a lelket.
Sajnos sok rádió – így rezgeti az étert,
Bárhogy csavargatjuk, nem kapunk más vételt.
Szellemi rombolás tetőfokra hág ma,
Pénz és pozíció maradt érték mára.
Az információ is áramlik már térben,
Ez a dömping – dopping erőszakban s vérben.
Kik nem alusznak álmot Csipkerózsi gyanánt,
Nem őrültek ők meg, csak unják a banánt…
Humán kultúrára, nagy-nagy szükség lenne,
Hisz oly sok szép dolog van, mi emberré tenne.
Mi lehet az oka, hogy mi erre tartunk?
Amíg mi taposunk, marják is a sarkunk!
Ha toleranciánk van, s még nincs áfa alatt,
Nyugodtan adhatunk, s számunkra is marad.
Nagy szükség lenne több kommunikációra,
Mert nem ismerjük egymást, eljön az az óra.
Míg mást nem ismerünk, magunkat sem látjuk,
Váljuk hát emberré, hogy magunkra találjunk!
S humán kultúrára mindig szükség lenne,
Ki unja e rizsát, néha mást is enne…
E kevés kivételnek tisztelet jár érte,
Ha nem elmeklinikán vár rá az ebédje!
Szellemi grádicsunk a csúcs-stációban,
Már az élen halad devalvációban.
Hogyha így rohanunk, oly nagy lesz a portó,
Nem lesz más áfium, már csak az Oportó.
Konzíliumot kéne toborozni hamar,
Mert ökológiában igen nagy a zavar.
Nagy szükség lenne több kuratóriumra,
Hogy ne kerüljünk rögvest a krematóriumba.
S tiszteljük meg egymást némi figyelemmel,
Így élhetünk még ez égi kegyelemmel.
Nagy adottság elménk, fordítsuk már jóra,
Alkotó, szellemi operációkra.
8 hozzászólás
Nagyon jó vers! Nagyon reális gondolatok, igen én is így látom ahogy azt leírtad. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Albert!
Egy gépezet amiben élünk!Majdnem.Látom 1995-ben írtad a versedet.Aktuális ez most is, ajaj, de mennyire.Az utolsó versszak számomra az ami előrébb vihet.
Szeretettel:Marietta
kedves Alberth!
Olvasva a dátumot, lassan tisztul elöttem , miért olyan szépek, és tökéletessek a vesrseid. Te nem csak nagy művész lettél, te már az is voltál. A versedet olvasva azonban ami megrendit, az a szomorú valóság, amit te már akkor 1995-ben, ilyennek láttad a helyzetet,és a mai napig, nem hogy jobb lett volha, namem még rosszabb lett, Azt gondolon, mint egy "naiv" versíró(a festészetben is vannak naiv festök) a te, akkor megírt versedben is már a versírás minden kelléke benne volt, a jelen, sajnos a mai jelen is, értékelése kitünöen sikerült. Valóban tetszett.
üdv Toni
Kedves Panka!
Örülök, hogy reálisnak találod a verset, s te is hasonlóan vélekedsz a jelenről. Sajnos ez a vers már 15 éve íródott, s csak mélyültek azóta a problémák. A szellemi devalváció, a brutalitás, a züllés, közönséges beszéd, zaj-, és környezetszennyezés, sőt járványok és tisztátalanság is felüti már fejét.
Egyszer végre kikerülünk a kátyúból, s hamarosan! Ez legyen a remény…
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Te mindig figyelmesen megnézed a vers keletkezésének idejét. Valóban 15 éve íródott, de az akkori problémák megoldás helyett még inkább elmélyültek. Csak reménykedni lehet, hogy közös európai összefogással sok mindent helyre lehet tenni. A szándékon sok múlik. Ebben a versben szándékosan több latin eredetű szót is használtam, ezáltal figyelemfelkeltőbb vers lett és kissé tudományosan hangzik. :)))
Üdv.: Albert
Kedves Marietta!
Sajnos az utolsó versszak ritkán aktuális. Nem figyelünk egymásra, s a kölcsönös tisztelet némi udvariasságban is megnyilvánulna, ami szinén fehér holló. Sokszor akkor figyelünk fel valamire, amikor már tragédiákról érkeznek a hírek. A fásultság az ember védekezési reakciója. De így is sok az ideges ember, s a szívproblémák. Az alkotó munka mindig ad egy kis megnyugvást. Erre már akkor is ráéreztem, s a környezetre is nevelő hatással van.
Szeretettel üdvözöllek:
Alberth
Szia!
A magas kultúra, az alkotó szellem sajnos egyre csak sorvad. A köszönésen kívül szinte alig váltunk szót egymással. Remélem, hogy lesz még másként.
Szeretettel: Rozália
Nagyon sok igazságot osztottál meg velünk ismét, Alberth!
"Kellene lágy dallam, mely emeli a lelket." – bizony, nagyon kellene, meg szükség lenne a kommunikációra, a humán kultúrára.
De valahogy a 15 év elmúltával sem változott a helyzet. Sajnos. Sok mindenben haladunk – de nem előre – inkább hátra.
Üdv. Kata